Hétfő lévén igyekszünk valamiféle általános áttekintést adni az üstökös állapotáról.
Üstökösünk 24 napra van napközelségétől, jelenleg 0,9 CsE-re, vagyis 135 millió km-re jár csillagunktól. Sebessége 45 km/s, így naponta 3,9 millió km-rel kerül közelebb hozzá. Jelenleg még a Leo-ban látható, de holnap átlép a Virgo csillagkép területére. Kicsit több mint fél fokra látszik az ekliptikától, ami nem véletlen, hiszen valóban közel jár a Naprendszer fősíkjához, mostanában halad át rajta északról dél felé. Az ekliptikát november 9-én hajnalban fogja metszeni.
Az üstökös jelenleg a Föld és a Vénusz pályája között jár, a perihélium előtti három hétben az ekliptika síkjától délre jár, ám napközelsége után 62 fokos pályahajlásának köszönhetően meredeken északnak veszi az irányt. (JPL SSD)
Az üstökös jelenleg 1,1 CsE-re jár bolygónktól, és közeledik felénk. Megjelenése egészen furcsa, nem a klasszikus, ebihalra emlékeztető alakja van. Feje viszonylag kicsi, porból álló csóvája pedig ezzel egybeszakadva indul el, meglepően fényes és csak lassan keskenyedik. A fél foknál is hosszabb, egyenes képződmény sok port tartalmazhat, ezért sok napfényt ver vissza. A szokatlan megjelenés azzal lehet összefüggésben, hogy pont a Nap felé halad, így a magból kiszabaduló por nem egy lepel, hanem egy cső mentén oszlik el. A jobb felvételeken egy halvány, gázból álló burok látszik a fej körül, de egyértelmű, hogy az üstökös nem bocsát ki magából elegendő gázt. Emiatt porból sem szabadul fel elegendő, ami az üstökös fényességén is meglátszik.
Rolando Ligustri november 2-ai felvétele egy 45 cm-es távcsővel és sok szakértelemmel készült.
A legutóbbi vizuális megfigyelések szerint 8,5-9 magnitúdó a kométa összfényessége, ami már jó 1,5 magnitúdóval van az előrejelzések alatt. A spektroszkópiai mérések szerint vízkibocsátása stagnál, porkibocsátása csökken, vagyis annak ellenére, hogy közeledik a Naphoz, mintha veszítene aktivitásából. Ennek ellenére a kómája közepén látszó hamis mag – a valódi magot körülölelő legsűrűbb tartomány – teljesen csillagszerű, jól definiált, jelentősen kiemelkedik a kóma fényességéből. Ez pedig a folyamatos, erős anyagkibocsátásra utal, amit csak egy egységes, jó erőben lévő üstökösmag tud produkálni. Alkalmasint ilyet még sosem láttunk, hogy az aktivitás ennyire lecsökkenjen, ám a mag egyben maradjon. Ebben is különleges hát az ISON, ami egyrészt örömmel, másrészt bizonytalansággal tölti el a kutatókat. Nem nagyon tudunk mást tenni, mint figyelni az üstököst, hogy tanulhassunk valami újat, s remélni, hogy a történet hepienddel végződik.
