Ha már szót ejtettünk az ISON aktuális állapotáról, nem kerülhetjük meg a Lovejoy-üstököst, amely jelenleg jócskán felülmúlja gyengélkedő társát.
A két hónapja Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász által felfedezett C/2013 R1 (Lovejoy)-üstökös igazi meglepetésként robbant be életünkbe. Nem totojázott annyit mint az ISON, két hónap alatt 6-7 magnitúdót fényesedve már a szabadszemes láthatóság küszöbén jár. A jelenlegi számítások szerint a 8000 éves keringési idejű üstökös sokszor járhatott a Nap közelében, így az illékonyabb anyagokat, mint a szén-monoxid vagy a szén-dioxid már elvesztette magjából. Ezért nagy naptávolságban nem mutatott aktivitást, ám amikor a kevésbé illékony víz is elkezdett párologni a magból, robbanásszerű aktivitás növekedés következett be. Mivel az üstökös csak december 22-én éri el napközelségét, ráadásul november 19-én 0,397 CsE-re (59,4 millió km) megközelíti bolygónkat, akár két hónapon keresztül is szabad szemmel látható maradhat. Olyan fényes valószínűleg nem lesz, hogy az égre pillantva csak úgy észrevegyük, de városoktól távoli, sötét égen biztosan könnyen megláthatja az, aki tudja, hogy merre keresse.
Az üstökös útja egünkön november 5-e és 19-e között. (Guide 7)
Az üstökös jelenleg a Cancer csillagképben jár, és napról napra közelebb kerül az égbolt egyik legszebb nyílthalmazához, a szabad szemmel ködös foltnak látszó Praesepe (M44) halmazhoz. Legkisebb távolságukat 7-én hajnalban érik el, amikor üstökösünk a halmaz peremétől 1 fokkal délkeletre látszik majd. Ez a megtalálás segítése mellett remek fotótémát kínál az addigra remélhetőleg kiderülő égbolton. Ezt követően az egyre gyorsuló kométa elhalad a Leo feje fölött, átszeli az aprócska Leo Minor csillagképet, majd a Nagygöncöl „alatt” éri el földközelségét. Sajnos a Hold jelentősen beleszól majd ennek észlelésébe.
Jan Curtis november 4-ei felvételébe már bele tudta komponálni a Praesepe halmazt úgy, hogy az üstökös és csóvája is igen látványosnak mutatkozzon.
A hajnali égen látszó üstököst 16-án hajnalban láthatjuk utoljára holdmentes, de már kicsit világosodó égen. Ezt követően legalább tíz napig a holdfény uralja a hajnali eget, így a Lovejoy hiába éri el a 4-5 magnitúdós fényességet, nem nagyon lesz látható távcső nélkül, bár sok függ az égbolt tisztaságától is. Ezen az sem segít, hogy 25-e környékén a holdmentes esti égen is megfigyelhetjük, mert itt meg túl alacsonyan, 10-12 fok magasan fog látszani. Meg kell hát várni, hogy a Hold jelentősen megfogyatkozzon a hajnali égen, ami november 29-én vagy inkább 30-án fog bekövetkezni. Az ekkor már a Göncölszekér rúdjának meghosszabbításában, a Bootes csillagkép északi részén látszó üstökös távolodik bolygónktól, ám a csökkenő naptávolság miatt emelkedő aktivitás kompenzálja ezt, így hetekig fogja tartani fényességét, miközben legmerészebb álmaink szerint akár 5-10 fokos csóvát is formálnak a magjából kiáramló gázok.
Gerald Rhemann még a kóma teljes megörökítését is feláldozta azért, hogy minél hosszabban rögzíthesse az üstökös egyre fényesebb, a napszélben lobogó gázcsóváját.
Ha valóban így lesz, 17-én megfigyelhetjük, ahogy a csóva elsöpör az M13 jelű gömbhalmaz előtt, ám a telehold miatt minden bizonnyal csak fotografikus észlelésekről lehet szó. Ezt követően azonban nem kell újabb tíz napot várni, mert ekkor már az esti égen is viszonylag magasan láthatjuk a Naphoz még mindig közeledő üstököst. December 22-ai napközelsége idején a Hercules csillagképben lesz látható, ahogy a következő két hétben is, amikor fényessége már apadásnak indul. Várhatóan január közepéig lesz szabad szemmel is látható, amikor az újabb telehold lezárja a láthatóság ezen szakaszát. Búcsúznunk azonban nem kell a Lovejoy-tól, a távolodó és halványodó vándor ugyanis még a nyári hónapokban is megfigyelhető lesz hazánkból.
