Kedden érte el földközelségét a Lulin-üstökös

2009. február 21, szombat

1253

A Lulin-üstökös már szabad szemmel is látható a zavaró fényektöl
mentes sötét égbolton. A binokulárokkal, kis távcsövekkel jól
megfigyelhető égitestről sok szép asztrofotó született, a következő napokban pedig egyre jobb láthatóság várható. Február 19/20-án mintegy 5,6
magnitúdó volt az üstökös összfényessége.

Conrad Pope február 21-i fotója fantasztikus csóvákat örökített meg (spaceweather.com).

A Lulin-üstökös látható fényben
megfigyelhetö kómájának teljes kiterjedése a napokban elérte a
Jupiter átmérőjének háromszorosát, azaz mintegy 430 ezer km-t. A legtöbb asztrofotón megfigyelhető zöld szín
az üstökösökben szokásos kétatomos szénmolekula (C₂), illetve a cián
(CN) molekulától ered.

A fényes üstököst nemcsak a látható fényben
földi távcsövekkel, hanem a földi légkör zavaró hatásait kiküszöbölve
az ultraibolya tartományban űrtávcsövekkel is megfigyelik. Az
üstökösmagból kiszabaduló vízmolekulák a Nap ultraibolya sugárzásának
hatására fotodisszociációval felbomlanak hidroxil (OH) gyökökre és
hidrogén (H) atomokra; utóbbiak jellegzetes Lyman-alfa sugárzása
az ultraibolya tartományba esik. Az atomos hidrogén 1216 angströmnél
jelentkezö Lyman-alfa kibocsátása a Földröl nem figyelhető meg a légköri fényelnyelés miatt, hiába alkot az üstökös körül nagy kiterjedésű, esetenként akár több millió km átmérőjű koronát. Űrbéli megfigyelése nagyon hasznos, ugyanis erőssége az üstökösmag vízkibocsátásnak mértékét jelzi.

A SOHO SWAN műszerének ultraibolya képen fényes égitestként tűnik fel a Lulin. A több nap képeiből összeállított animáción
jól látszik a kométa mozgása (kép: NASA SOHO/SWAN).

A NASA SOHO (Nap- és Helioszferikus
Obszervatórium) SWAN (Napszél Anizotrópiák) ultraibolya teleszkópja is
megfigyelte a Lulin-üstökös kiterjedt hidrogén-koronáját az erős
Lyman-alfa sugárzás alapján. A kométa 2009. január 10-én volt napközelben 1,21 CsE-re a Naptól. Nem sokkal
ezután, január 20. és 30. között a SOHO/SWAN mérései alapján a víz kibocsátási sebessége 10²⁸
és 10²⁹ molekula/másodperc között volt, ami a
Halley-üstökös hasonló naptávolságban 1986-ban mért kibocsátásának mintegy tizede. A megfigyeléseket a Michigan-i Egyetem, a Francia
Aeronómiai Szolgálat, valamint a Finn Meteorológiai Intézet kutatói
végezték, akik a SWAN műszerrel a kezdetektől fogva rendszeresen
követik a napszél térbeli eloszlásában mutatkozó irányfüggő
eltéréseket, illetve az ultraibolyában is látható, fényes üstökösöket.

Az alábbi kép az MTA KTM CSKI piszkés-tetői obszervatóriumában készült az 1 m-es távcsővel. A felvételre már nem fért rá a hosszú gáz- és porcsóva, de a
képen a kóma mintegy 63000×44000 km-es belső része jól
tanulmányozható.

A Lulin-üstökös 30 másodperces R-szűrős képén az alkalmazott színtábla jól kiemeli a kóma fényességprofiljának szabályosságát (a szerző felvétele 2009. február 20-án, 00:51:33
UT-kor).

Ami
az üstökös porkibocsátását illeti, a palomar-hegyi 5 m-es Hale-teleszkóppal február 2-án készült
megfigyelések szerint a portermelés is hasonló arányban kb. éppen egytizede a Halley-nél mértnek. Ennek ellenére a Lulin az ezekben a napokban bekövetkező földközelségének köszönhetően kiterjedt ködpamacsként szabad szemmel is megfigyelhető
zavaró fényektől mentes sötét égbolton az Oroszlán
csillagképben. Február 24-én 0,41 CsE-re lesz földközelben, 23/24.
éjjelén pedig a Szaturnusz közelében fog látszólag elhaladni égi pályáján (természetesen a valóságban több százmillió km lesz a pusztán csak egy irányba eső égitestek között). Négy nappal később már a Regulus közelében lesz felkereshető. Derült idő esetén
akár vizuálisan, akár asztrofotózással érdemes nyomon követni a csóvás égi vándor haladását és változásait.

Források: