Szeptember 10-én két japán amatőrcsillagász, Koicsi Itagaki és Hirosi Kaneda egy ismeretlen üstököst fedezett fel a 21
cm-es távcsövükkel készült CCD képeken. A meglehetősen fényes, 13,5
magnitúdós égitestet a gyors internetes felhívás nyomán néhány órán belül
tucatnyi amatőrcsillagász észlelte. Három órányi megfigyelést követően a
német Maik Meier ismerte fel, hogy az égitest valószínűleg a 112 évvel
korábban, 1896/97-ben észlelt P/1896 R2 (Giacobini)-üstökös.
Néhány órányi további követés után az azonosság teljesen bizonyossá vált, így az égitestet P/2008 R6 (Giacobini) néven jelentették be. Másnap Horváth Tibor a hegyhátsáli Scutum Obszervatóriumból a mostoha körülmények (holdfény és cirruszfelhők) ellenére sikeresen lefotózta a megkerült vándort, melynek rövid csóvája is látható.
A Giacobini-üstökös Horváth Tibor szeptember 11-ei felvételén. Az égitest a csillagok nyomai közt középtájon látható diffúz, kerek folt. A felvétel 5,6/1000-es Zeiss-Mirotar objektívvel és MX716-os CCD-vel készült, az expozíciós idő 5×1 perc.
Az üstököst Michel Giacobini (1873-1938) fedezte fel Nizzából 1896. szeptember 4-én. Októberben egy kisebb darab leszakadását is látni vélték az üstökös fő tömegéről, de a megfigyelések bizonytalanok és ellentmondásosak. A láthatósága alatt mindvégig halvány üstökös 1897. január 5-én észlelték utoljára. A pályaszámítások már akkor megmutatták, hogy az égitest 6,6 évente visszajár a Naphoz, vagyis egy rövidperiódusú üstökös, ám a következő visszatérések egyikét sem sikerült megfigyelni. A legtöbben már elkönyvelték, hogy a tucatnyi üstökös felfedező Giacobini ezen vándora végleg megsemmisült, ám szeptember 10-én új fejezet kezdődött az üstökös életében.
A Nizzai Obszervatórium nagy kupolája egy korabeli felvételen.
A legfrissebb számítások szerint a kométa jelenleg 6,66 év alatt kerüli meg csillagunkat, vagyis 16 visszatérése maradt
észrevétlen. Érdekes módon pontosan a napközelsége napján találták meg a japán amatőrök,
amikor 1,528 CsE-re volt csillagunktól. Bár a holdfény nehezítette
megfigyelését, vizuális észlelők szerint 12,5-13 magnitúdós, így a Hold
elvonulta után 20-30 cm-es távcsövekkel érdemes próbálkozni megpillantásával. A halványodó égitest a Vízöntő csillagkép nyugati részén mozog délkelet felé.
Linkajánló:
Az égitest pontos koordinátái
Az MCSE Üstökös Szakcsoportjának honlapja
