Perseida meteorzápor – a Holdon is!

1304

A meteorészlelő amatőrcsillagászok rendszerint derült és lehetőleg holdmentes ég alatt, fényszennyezéstől mentes sötét helyet keresve figyelik a meteorokat. A technikai fejlődésnek hála azonban ma már égi kísérőnkön is megfigyelhetünk becsapódó kis égitesteket. Ehhez az amatőrcsillagászok számára is elérhető méretű közepes-nagyobb távcsövekre és rövid idő alatt sok felvétel készítésére alkalmas kamerákra van szükség – a Hold árnyékos oldalára irányítva a műszert rövid felvillanásokként látszanak a meteoroidok becsapódásai.

Két amerikai műkedvelő csillagász pontosan így tett a Perseida meteorraj augusztusi jelentkezése alatt. Egyikük George Varros (a NASA számitógépes szakembere), aki a február 21-i teljes holdfogyatkozás alatt több holdi meteorbecsapódás fényét rögzitette. Tőle függetlenül a kaliforniai Los Angeles melletti Azusában Robert Spellman (a Los Angeles-i Természettudományi Múzeum szakembere és szabad idejében a nevezetes Griffith Obszervatórium éjszakai bemutatásainak közreműködője) is megfigyeléseket végzett. Varros a marylandi Mt. Airy-ben rögzített egy kb. 7 magnitúdós felvillanást augusztus 9-én, 02:27:04 UT-kor a Mare Nubium (Felhők Tengere) területén, míg Spellman ugyanezen az éjszakán az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) síkságján észlelt egy jelenséget.

Perseida meteor becsapódása a Mare Nubium térségében 2008. augusztus 9-én. A  mintegy 7 magnitúdós felvillanás egy másodpercen belül el is halványult (kép: George Varros, Mt. Airy, Maryland, USA).

A NASA Marshall Űrközpontja által működtetett, a holdi meteorbecsapódásokat megfigyelő hivatalos észlelőhálózata szerint ezek a megfigyelések remekül dokumentálták a holdi jelenségeket. Idén a Perseidák már augusztus elején megérkeztek, gyakorisági maximumuk pedig augusztus 13-án következett be. Ennek megfigyelését azonban a telő Hold fénye meglehetősen zavarta.

A Spellman által észlelt jelenség néhány órával később. A kép és animáció innen tölthető le (kép: Robert Spellman, Azusa, Kalifornia).

A felvételek alaposabb vizsgálata alapján sikerült megerősíteni az észleléseket. Mivel a két villanás a felvételsorozatok több szomszédos képkockáján is megtalálhatóak, a jelenségek fényessége pedig a kockákon időben változik, a műszereffektusok által okozott műtermékek lehetősége kizárható. Mindkét észlelő gyakorlott amatőrcsillagász jelentős digitális képrögzítési tapasztalatokkal, ami szintén megerősíti az észlelt felvillanások realitását.

George Varros műszerei a holdi meteorbecsapódások megfigyelésére: 20 cm-es f/5 Celestron N-8 Newton-távcső és egy nagy érzékenységű digitális videokamera (kép: George Varros, Mt. Airy, Maryland, USA).

Egyébként Rob Stuggs és Bill Cooke, a NASA holdi meteorbecsapódásokat megfigyelő központjában 2005 óta immár több mint 100 egyedi jelenséget figyelt meg égi kísérőnk felénk forduló oldalán. 2004-ben japán észlelők is megfigyeltek holdbéli Perseidákat. George Varros emellett a NASA különleges repülőgépén több Leonida-megfigyelő úton vett részt 1999 óta (ebben az évben fotózta le David Dunham az első hat holdi Leonida-becsapódást, épp Varros marylandi megfigyelőhelyéről észlelve). Érdekesség, hogy, dr. Leon H. Stuart oklahomai amatőrcsillagász már 1953-ban fotografikusan megfigyelt egy nagyobb, minden bizonnyal Leonida-becsapódást a Holdon.

A NASA speciális megfigyelőhálózatának (ALaMO) az alabamai Huntsville-ben levő obszervatóriuma. A toronyban található a 14 hüvelykes (kb. 35 cm-es) Ritchey-Chrétien-teleszkóp a holdi becsapódások detektálására szolgál (kép: NASA, ALaMO).

A holdi meteoritok térbeli és időbeli eloszlása alapvetően fontos információ a jövő emberes és automatákkal végrehajtott holdexpedíciói számára. Idén novemberben a fogyó Hold idején jelentkeznek a Leonidák, így a kellő műszerezettséggel ellátott amatőrcsillagászoknak érdemes már most készülni a ritka, ám szakmai trófeaként annál értékesebb becsapódások észlelésére.

Forrás:

Kapcsolódó anyagok:

Hozzászólás

hozzászólás