Az Ariel az Uránusz legközelebbi nagy holdja. Átmérője csak egyharmada
a Föld Holdjáénak, mintegy 1158 km. Nevét – mint ahogy az
Uránusz-holdak esetében szokásos – nem az ókori mitológiából, hanem az
egyik Shakespeare-dráma (a Vihar) szereplőjéről, egy pajkos légi szellemről kapta. Lassel fedezte fel 1851-ben.
Az Ariel árnyéka az Uránuszon (STScI-PR)
A fenti képen az Ariel, illetve árnyéka látható az Uránusz korongján. A színes kompozit kép 2006.
július 26-án készült a Hubble Űrtávcsővel, a közeli infravörös tartomány három hullámhosszán
rögzített felvételek feldolgozásával. Ez a kép egy korábban sohasem látott
csillagászati eseményt örökít meg, egy Uránusz-hold elvonulását a
bolygó korongja elõtt.
Eltérően a többi bolygótól, az Uránusz forgástengelye majdnem a
pályasíkjában fekszik. Ebbõl következően a Nap körüli keringése
közben hol az északi pólus mutat központi csillagunk felé, hol
a déli pólus. Keringési ideje 84 év, ezalatt a pólusokon 42 évig tart a
nappal, illetve az éjszaka. Napéjegyenlőség idején az egyenlítői
vidékek fordulnak a Nap felé, de itt kevesebb mint 6 óráig tartanak a
napszakok. Az óriásbolygó holdjai a forgástengelyre merőleges
egyenlítői síkban keringenek, így pályájuk síkja csak 42 évenként mutat
a Nap felé. Az Uránusz-holdak bolygójuk elõtti elhaladását még
sosem észlelték, mivel az Uránusz most érkezett el a 2007-es
napéjegyenlőséghez, amikor a Nap sugarai pontosan az egyenlítői
vidékeket világítják meg – és az ezt megelőző hasonló esemény 42
évvel ezelőtt, 1965-ben történt. A földi légkör zavaró hatásai miatt
sem az akkori, sem a mai – földfelszíni – távcsövekkel nem lehetséges megfelelő
felbontású képek készítése. A Hubble Űrtávcső 1990-ben kezdte meg
működését, akkor még az Uránusz az északi féltekéjét fordította a Nap
felé, így a holdak még nem vethettek árnyékot a bolygó felhőzetére.
Ahogy közeledik a 2007-es napéjegyenlőség, úgy egyre több
holdátvonulást figyelhetnek meg a HST csillagászai. Az Uránusztól
távolabb eső Umbriel, Titania és Oberon átvonulásairól, illetve bizonyára még
több kisebb hold fedéseiről is várható további felvételek érkezése.
Forrás: STScI-PR-2006-42
