Üstököst eddig így még soha nem láttunk!

285

Megérkeztek a Rosetta űrszonda eddigi legközelebbi képei, amelyeken az üstökösmag döbbenetes felszíni részletei tűnnek elő. Változatos és vad felszín kezd kibontakozni, ami a leszállóegységnek veszélyes terepnek fog bizonyulni.

Mint arról beszámoltunk, az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája augusztus 6-án megérkezett a célüstököséhez, a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstököshöz (67P röviden). A szonda még szerda délután el is küldte a Földre első “képeslapjait”, azokat a képfelvételeit, amelyeket az üstökösmagtól mindössze 100 kilométer távolságból készített.

Még néhány nappal ezelőtt, augusztus 2-án, az üstököshöz közeledőben lehetőség volt az üstökösmagból kiáramló gáz- és porkilövelléseket (jeteket) lefotózni a szonda OSIRIS képfelvevő rendszerének nagylátószögű (WAC) kamerájával. Ekkor a szonda 550 kilométerről készítette felvételeit, de az itt bemutatott képen látszik, hogy főleg az üstökösmag két összetevőjét összekötő nyaki részen, esetleg annak közelében lehetnek a jetek forrásai.

20140806_rosetta_levelezolapok_1
A Rosetta OSIRIS/WAC kamerájával 2014. augusztus 2-án készített felvételen az üstökösmagból kinyúló jetek már jól láthatók. (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA)

Talán nem is lennénk nagyon meglepve, ha a Rosetta közelebbi felvételein a későbbiekben azonosítani is lehetne a jetek forrásait az üstökösmag felszínén, például a mag nyaki vagy körgallér részén, amely a környezetéhez képest feltűnően világosabb az OSIRIS korábbi képein. Ezek a területek jól azonosíthatók a következő fotón is.

20140806_rosetta_levelezolapok_2
A 67P magja látszólag két összetevőből áll, melyeket egy fényesebb nyaki rész és körgallér köt össze. A Rosetta OSIRIS/NAC kamerája által 2014. augusztus 3-án 285 kilométer távolságból készített felvételén egy képelem 5,3 méter (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Az üstökösrandevú idején készített és közzétett képek közül a legközelebbit mutatja a következő ábra. Az OSIRIS/NAC felvétel mintegy 120 kilométerről készült és egy képelem a mag felszínén 2,2 méteres, vagyis a legkisebb még éppen látható részlet ekkora.

20140806_rosetta_levelezolapok_3
Vad tájkép a 67P magjáról 2014. augusztus 6-án (egy képelem 2,2 méternek felel meg). A fej összetevő a képen bal oldalon van és éles árnyékot vet a nyaki részre, valamint a jobb oldalon látszó testre (ESA/Rosetta/MPS
for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

A Rosetta OSIRIS/NAC által augusztus 3-án 285 kilométer távolságból készített felvételen jól látszik, hogy mennyire változatos az üstökösmag felszíne. Nagyon feltűnőek a szinte egész lapos és sima medencék és táblahegyek, fennsíkok, meredek falak, sáncok, lejtők, rézsük, súvadások, valamint a néhány méteres tömbök, sziklák (inkább poros-jeges kiemelkedések), kisebb tanúhegyek is. A felszínen vannak valódi becsapódási kráterek is, de a legtöbb mélyedés, amely kráterekre emlékeztet, valószínűleg egy aktív terület, gáz és por kiáramlásának forrása, illetve ezek után maradt beomlott üreg.

20140806_rosetta_levelezolapok_4
A 67P magja 2014. augusztus 3-án, 285 kilométer távolságból. Egy képelem 5,3 méternek felel meg az üstökösmag felszínén (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Bár a közelebbről eddig látott üstökösmagok, mint például a 19P/Borrelly, 81P/Wild 2, 9P/Tempel 1 és 103P/Hartley 2 magja egyes felszíni részleteit felismerhetjük a 67P magján is, a Rosetta üstökösének magja mindezekhez képest a legérdekesebb, legkülönlegesebb és talán a legizgalmasabb is  – legalábbis a Philae leszállóegységnek biztosan az lesz.

20140806_rosetta_levelezolapok_5
Hihetetlen részletdús felvétel a 67P magjának nagyobbik összetevőjéről (ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak

Hozzászólás

hozzászólás