Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája felvételeiből már meghatározható a cél-üstökös magjának mérete és tengely körüli forgásideje. Az eredmények jól egyeznek a korábbi Hubble és Spitzer űrtávcsöves megfigyelésekből meghatározott értékekkel.
Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának OSIRIS/NAC kamerája által készített felvételekből meghatározták a célpontként kijelölt 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös magjának méretét és tengely körüli forgásidejét. Ezt nagyban elősegítette az a körülmény, hogy a 67P üstökös magja néhány hét óta már nem „csillagszerű” kis fénypont, hanem több képelemre kiterjedő foltnak látszik. Bár a mag gáz- és porkibocsátási aktivitása újra felélénkült az április végi, május elejei kitörést követő átmeneti aktivitáscsökkenés után, de most még a mag közvetlen megfigyelhetőségét a halvány kóma nem zavarja.
Az OSIRIS 2014 márciusa és július eleje közötti megfigyelési időszakában a 67P magja egyszerű forgómozgást végzett, ami azt jelenti, hogy a kis égitest a legnagyobb tehetetlenségi főtengelye körül egyenletes forgómozgást végez, közelítőleg 12,4 óra forgásidővel.
A 67P üstökös magja egy elnyújtott, szabálytalan alakú kis égitest, amelynek leghosszabb tengelye mintegy négy kilométer hosszú. Az, hogy milyen mértékben elnyújtott, illetve mennyire szabálytalan alakú testről van szó, azt majd a még közelebbről készített felvételek mutatják meg, amelyeket a Rosetta a tervek szerint augusztus elejétől kezdve készít.
A Rosetta szonda mostani megfigyeléseiből a 67P üstökös magjára meghatározott méret és tengely körüli forgásidő jól egyezik a korábban a Hubble-űrtávcsővel (HST, 2003), illetve a NASA Spitzer infravörös űrteleszkópjával (2004) meghatározott mérettel és forgásidővel.
A mag HST-vel kapott forgási fénygörbéjét egy forgó ellipszoid alakú modell csak részben tudta közelíteni. A fénygörbét sokkal jobban reprodukálta az alábbi ábrán bemutatott szabálytalan alakú forgó test. További földi megfigyelések is történtek az ESO (Európai Déli Obszervatórium) NTT és VLT teleszkópjaival, amelyekkel a HST megfigyeléseket kiegészítve a különböző rálátási geometriai viszonyok miatt még pontosabban lehetett közelíteni a megfigyelt fénygörbéket az újabb térbeli (3D) alak-modellekkel, de várhatóan majd csak a Rosetta szonda közvetlen közeli képeiből lehet majd a 67P üstökös magja alakját pontosan meghatározni.
Meg kell jegyezni, hogy a korábbi földi és űrtávcsöves megfigyelések a 67P üstökösmag forgási periódusát csak egy-két tized óra pontossággal adták meg, míg a Rosetta mostani megfigyelései ennél sokkal pontosabb rotációs periódust eredményeznek. Ezzel akár lehetővé válik a mag forgásában esetleges változások kimutatása. Továbbá még mindig nem ismerjük pontosan a kis égitest forgástengelyének térbeli irányát, ami alapvetően fontos az űrszonda mag körüli mozgásának megtervezéséhez. Ez is a közeli hetek fontos megfigyelési feladata lesz. A Rosetta és a korábbi földi és űrtávcsöves megfigyelések együttes feldolgozása, összehasonlítása ígérkezik a járható útnak. Mai ismereteink szerint a 67P magja forgástengelyének térbeli iránya nem változott meg kimutatható mértékben a legutóbbi két Nap körüli keringése során.
Források:
- Milyen nagy a Rosetta üstököse? (phys.org, 2014.07.03.)
- A Rosetta megfigyeli a forgó 67P üstököst (ESA, Universe Today, 2014.07.03.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- A Rosetta jelenti: már a Föld-Hold távolság felére megközelítette az üstökösét
- A Rosetta jelenti: “beindult” az üstökös
- A Rosetta űrszonda lefotózta a célpontként kijelölt üstökösét
- Rosetta űrszonda feléledt és hazaszólt
- Ébredj, Rosetta!