A rádiócsillagászat ünnepe Dél-Afrikában

2957

Megkezdte a működését a MeerKAT interferométer, a készülő négyzetkilométeres gyűjtőfelületű antennahálózat (Square Kilometer Array, SKA) előfutára.

A múlt héten pénteken (13-án, tehát az illetékesek nem babonásak!) hivatalosan is felavatták a Dél-afrikai Köztársaságban megépült 64 elemű rádiótávcső-hálózatot. A MeerKAT paraboloid antennái 13,5 méter átmérőjűek, egyelőre a 900 és 1670 MHz közötti frekvenciatartományokban végeznek velük méréseket. Az SKA 2020-as évek közepére várható megépítéséig ez marad a déli félteke legnagyobb, legérzékenyebb rádiócsillagászati berendezése. A MeerKAT egyúttal az egyik SKA elem (SKA-Mid) első fázisának is a része lesz. Ez még további 130 hasonló antennát tartalmaz majd. (Az SKA másik, alacsonyabb frekvenciákon érzékeny, SKA-Low nevű eleme ugyancsak a déli égboltot figyeli majd a Nyugat-Ausztráliába telepítendő 130 ezer dipólantennájával.)

A rádiótávcső-hálózat elemei közötti legnagyobb távolság, ami meghatározza az interferométer szögfelbontását is, 8 km. Az antennákról az adatok akár másodpercenkénti 275 Gbyte-os sebességgel áramlanak a speciálisan e célra tervezett központi számítógép (korrelátor) felé, ahol az interferenciát előállítják. (Kép: SKA Africa)

Az avatóünnepségen a köztársaság alelnöke, más magas rangú dél-afrikai politikusok és a világ minden tájáról meghívott vezető kutatók vettek részt. Az eseményt élőben közvetítette az állami televízió. A büszkeség nem indokolatlan: a világszínvonalú tudományos infrastruktúrát, amely tovább erősíti és átformálja az ország csillagászati kutatásait, dél-afrikai forrásokból építették fel, méghozzá határidőre és költségtúllépés nélkül. A költségek amerikai dollárban 330 milliót tettek ki.

Az új hálózattal Dél-Afrika a rádiócsillagászat és egyúttal a nagy mennyiségű adatokkal dolgozó tudomány nemzetközi élvonalába került. A helyszín, Észak-Fokföld az ország legnagyobb területű, egyúttal a leggyérebben lakott tartománya. Emiatt a rádiócsillagászati méréseket zavaró, civilizációs eredetű interferencia hatása is a lehető legkisebb. Ezért esett a választás épp a félsivatagos Karoo területre, amikor a teleszkóphálózat helyszínét kijelölték.

Az egymással összehangoltan, interferométeres elven működő hálózat egyes részei már 2016 óta végeztek tudományos méréseket. Most az ünnepélyes avatás alkalmából nyilvánosságra hozták a Tejútrendszer központi vidékének minden eddiginél részletgazdagabb rádiótérképét, amelynek elkészítéséhez már mind a 64 antennát használták.

A Tejútrendszer központi vidéke a Nyilas (Sagittarius) csillagkép irányában, benne a galaxisunk középpontjában elhelyezkedő, tőlünk 25 ezer fényévnyi távolságban levő, mintegy négymillió naptömegű fekete lyukkal. A területen megfigyelhető még szupernóva-maradványok és csillagkeletkezési területek rádiósugárzása, valamint a csillagközi gáz összetett, szálas szerkezete. (Kép: South African Radio Astronomy Observatory)

Még néhány hónap, és a MeerKAT teljesen készen áll a rendszeres tudományos megfigyelésekre, a déli égbolt rádiófelmérésére. Többek közt figyelik majd a hirtelen felfénylő és elhalványodó (tranziens) jelenségeket, a pulzárokat, kutatják a csillagkeletkezést és a távoli aktív galaxismagokat. A következő öt éven át nyolc nagy égboltfelmérő projektet hajtanak végre, mindegyikük számára több mint 1000 órányi megfigyelési időt biztosítva. A fennmaradó erőforrások nagy részét, a rendelkezésre álló teljes észlelési idő mintegy harmadát nyílt nemzetközi pályázatokon nyerhetik majd el a világ csillagászai.

A dél-afrikai (rádió)csillagászati fejlesztések már most is jelentős vonzerőt jelentenek a kutatók számára. Egyrészt számos nemzetközi szaktekintély költözött az országba, másrészt sikerült hazacsábítani a külföldi egyetemeken képzett, dél-afrikai származású tudósokat. A kutatók vándorlási iránya megfordult: ma már az újonnan létrehozott egyetemi pozícióknak és ösztöndíjaknak köszönhetően inkább külföldiek igyekeznek Dél-Afrikába.

Kapcsolódó linkek:

Hozzászólás

hozzászólás