A szemünk előtt bujkált egy hatalmas csillaghalmaz a Pajzs csillagképben

7540

A spanyol Alicantei Egyetem sztellár-asztrofizikai kutatócsoportja, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet és a chilei Valparaísoi Egyetem kutatóiból álló nemzetközi kutatócsoport középkorú csillagok hatalmas halmazát fedezte fel a Scutum (Pajzs) csillagkép irányában. A Valparaíso 1 névvel ellátott objektum nagyjából 7 ezer fényévre van a Naptól, és legalább 15 ezer csillagnak ad otthont. Vizsgálatához az ESA Gaia műholdjának adatait és több földi távcsövet is használtak, köztük a Kanári-szigeteken lévő Roque de los Muchachos Obszervatórium Isaac Newton-teleszkópját. Az eredményeket közlő szakcikket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) nemzetközi tudományos folyóirat tette közzé.

Az égterület, amelyen a Valparaíso 1 található. (Forrás: Gabriel Pérez Díaz, SMM (IAC))

A nyílthalmazok olyan csillagok csoportjai, amelyek egyszerre születtek, és gravitációsan kapcsolatban vannak, együtt mozognak. Ezáltal természetes laboratóriumok a csillagok fizikájának és életének vizsgálatához. Minél több csillag van egy halmazban, annál jobb, mivel a nagyobb mintában nagyobb eséllyel találunk ritkábban megfigyelhető fejlődési fázisban lévő csillagokat.

Ezért keresik a csillagászok galaxisunk legnagyobb halmazait, amelyekben több mint tízezer csillag található. Egészen 20 évvel ezelőttig úgy gondolták, hogy ezek a halmazok csupán távoli, egzotikus jellemzőkkel bíró galaxisokban alakulnak ki. A sok kutatásnak hála azonban mára ismerünk egy tucat nagyon fiatal (kevesebb mint 25 millió éves) és néhány igen idős (több milliárd éves) hatalmas csillaghalmazt, amelyek egykori fiatal csillaghalmazok leszármazottai. De alig ismerünk középkorú, nagy tömegű halmazokat, és sokáig nem is volt egyértelmű, hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek.

Az új, váratlan felfedezés az égbolt sokat vizsgált területén történt, ami arra utal, hogy a csillagokkal sűrűn pettyezett égterületeken, a galaxis központjának irányában rejtőzhetnek még más nagy tömegű halmazok is.

„A Valparaíso 1 több tucat olyan csillagot tartalmaz, amelyek elég fényesek ahhoz, hogy amatőr távcsővel is megfigyelhetőek legyenek, de elvesznek a csillagtömegben, amelynek tagjai nem tartoznak a halmazhoz – előtte vagy mögötte látszanak, elrejtve a halmaz szerkezetét.” – magyarázza Ignacio Negueruela (Alicantei Egyetem), a szakcikk vezető szerzője.

„Korábbi kutatások során kerestek már nyílthalmazokat, de a Valparaíso 1 nem látszik olyan csillaghalmaznak, mint amilyeneket általában találunk, ezért nem fedezték fel eddig.” – mondja Ricardo Dorda (IAC), a szakcikk társszerzője.

A nyílthalmaz a korábbi felfedezést ellehetetlenítő csillagháttér és por képének eltávolítása után látványos csillagsűrűsödésként tárul fel. (Forrás: Gabriel Pérez Díaz, SMM (IAC))

A nyílthalmazt az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövével fedezték fel, amely képes rendkívül pontos adatokkal szolgálni a távoli csillagok helyzetéről és távolságáról. Ezekből kikövetkeztethetők azok az aprónak látszó mozgások, amelyeket a csillagok végeznek az évek során. Az így nyert adatok alapján megtalálhatjuk a halmazokat, ha csillagok olyan csoportjait keressük, amelyek tőlünk egyenlő távolságra vannak, és együtt mozognak. Így könnyebb rájuk találni, mintha csak megfigyelnénk őket az égen. Miután a kutatók meghatározták a halmaz helyét, a chilei Las Campanas Obszervatórium távcsöveivel és a Roque de los Muchachos Isaac Newton-távcsövével vizsgálták a halmazt alkotó csillagok tulajdonságait.

A későbbiekben a Gaia űrtávcsővel talán több új csillaghalmazt is találnak majd, de a kutatócsoport célja, hogy a Valparaíso 1 további vizsgálatával még többet tudjunk meg a halmazról és annak csillagairól.

Forrás: phys.org

Hozzászólás

hozzászólás