Szeptember végén véget ér a Rosetta űrprogram, amikor a keringő egység leszáll az üstökösmag felszínére – csatlakozva a minap megtalált Philae-hez.
Már több mint két éve, 2014. augusztus 6-a óta végez részletes megfigyeléseket és méréseket az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös magja közvetlen közelében.
2014. november 12. mérföldkőnek számít az űrkutatás, illetve a Naprendszer kutatása történetében: a Rosetta Philae leszállóegysége – bár kalandos út után, de végül is simán leszállt az üstökösmag felszínére. A csaknem hatvan órán keresztül végzett helyszíni mérések úttörő jelentőségűek voltak az üstökösök megismerésében. A Rosetta-misszió és a Philae küldetésének sikerében magyar mérnököknek és kutatóknak is jelentős része van. Időközben a Philae-vel 2015 júniusában a rádiókapcsolat helyreállt egy rövid időre, de aztán ezt már nem sikerült megismételni. Az irányítóközpont idén a kapcsolattartási lehetőséget is végül megszüntette.
A Rosetta-szonda, vagyis a keringő egység, tovább folytatta a kutatásait az üstökösmag közelében manőverezve. Az eredeti terv szerint a küldetés 2015. december 31-én fejeződött volna be, azonban az egyedülálló kutatási eredmények arra ösztönözték a program irányítóit, hogy a szonda működését 2016. szeptember 30-ig meghosszabbították.
Közben döntés született arról is, hogy a szondát előre megtervezett menetrend szerint az üstökös felszínére irányítják, ahol lehetőség szerint minél „lágyabb”, lényegében sima leszállást hajt majd végre. A közelmúltban közzétett terv szerint a Rosetta az üstökösmag felszínére 2016. szeptember 30-án, magyar idő szerint 12:30-kor fog megérkezni, és ezzel a leszállással ér véget a program. A most megadott időpont még csak közelítő, attól több perc eltérés lehetséges.
A szonda mozgását úgy szabályozzák majd, hogy a kijelölt leszállóhelyet szinte szabadeséssel érje el, hasonlóan, mint a Philae esetében történt. Egy fontos különbség a Philae és a Rosetta között, hogy utóbbinak vannak manőverező és stabilizáló hajtóművei, irány-érzékelői és több nagyobb kamerája is, ezért lehetőség nyílik kisebb korrekciókra a leszállás előtt és esetleg annak során. A tervek szerint mintegy fél méter másodpercenkénti (1,8 km/óra) sebességgel érkezik meg a szonda a felszínre, ami egy lassan bandukoló ember sebessége.
A kijelölt leszállóhely a mag Ma’at elnevezésű területén van, ami a két összetevőből álló kis égitest kisebbik komponensén található és a „nyaki” rész felé néz. (Ma’at az egyiptomi mitológiában az igazság, igazságosság, rend megtestesítője, istennője.)
A kijelölt leszállóhely egyébként egy érdekes felszíni aktivitási terület, egy aktív gödör közelében van, ahonnan por és gáz tör elő az üstökös magjából. A hely kiválasztását a biztonságos leszálláshoz szükséges viszonylag nagy sima terület és a tudományosan érdekes terület közelsége támasztotta alá. A következő fotón a Rosetta-szonda tervezett leszállóhelye a szonda navigációs kamerája (NAVCAM) által készített képen van bejelölve.
A leszállás tervezett idején a 67P üstökös a Naptól 3,83 CsE-re, a Földtől pedig 4,81 CsE távolságban lesz, tehát a kisbolygók főöve külső peremének közelében jár és távolodik a Naptól (naptávolban 5,68 CsE-re kerül központi csillagunktól). A rádiójeleknek a szonda-Föld távolság megtételéhez mintegy 40 percre lesz majd szükségük. A Földről nézve a Virgo (Szűz) csillagképben figyelhető meg, de már olyan halvány, hogy csak nagy teleszkópokkal figyelhető meg 2016 szeptemberében.
Egyébként a Rosetta program előtt volt már példa arra, hogy egy kis égitest felszínére sima leszállást hajtott végre egy űrprogram keringő egysége, noha ilyen manőverre nem volt tervezve. Ez a NASA NEAR-Shoemaker űrszondája volt, amely a (433) Eros földközeli kisbolygó körül keringve tanulmányozta annak felszínét és fizikai környezetét a 2000. február 14-i pályára állástól csaknem egy éven át a 2001. február 12-i leszállásig. A NEAR-Shoemaker szonda igen lassan, mintegy 1,2-1,8 méter másodpercenkénti sebességgel ért talajt és néhány műszerével (pl. gamma-spektrométer, kozmikus sugárzás detektor) 2001. február 28-ig végzett méréseket.
A tervek szerint a Rosetta leszállása után az OSIRIS kameráival kedvező esetben további képek készíthetők a környező üstökös-tájról, így például az aktív terület környezetéről, valamint a „nyaki” rész és a szemközti nagyobb mag-összetevő felszíni részleteiről is. Mindenesetre elég kockázatos és izgalmas vállalkozás lesz egy nem leszállásra tervezett szondával, nagy napelemtáblákkal egy változatos felszínű üstökösmagra leereszkedni és ott megfelelő helyzetben stabilan megmaradni.
Források:
- A végső cél: Ma’at régió (ESA Rosetta blog, 2016. július 21.)
- Rosetta misszió vége – tervek (Planetary Society Blogs, 2016. július 26.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Újabb leszállás az üstökösre (Űrvilág, 2016. július 4.)
- Rosetta finálé szeptember 30-án (ESA Rosetta aktivitás, 2016. június 30.)
- Rosetta finálé szeptember 30-án (ESA Rosetta blog, 2016. június 30.)
- Maat (Ma’at) (wikipedia, magyar nyelvű)
- Búcsú az elcsendesedett Philae leszállóegységtől (ESA Rosetta blog, 2016. július 27.)
- Jó és érdekes hírek a Rosettáról
- Megtalálták az “elveszett” Philae leszállóegységet!
- Kitüntetettjeink 2015. március 15. alkalmából II. – a Rosetta-program mérnökei
- Rosetta-hírek I.: hogyan pattogott a Philae?
- A Philae a kalandos leszállás után “képeslapot” küldött az üstökösmag felszínéről
- Simán leszállt a Philae az üstökösön – európai és egyben magyar űrsiker is!
- Agilkia – ez lett a Rosetta leszállóhelyének új elnevezése
