Szemtől szemben a Holddal

4846

Kevés embernek adatik meg, hogy egy olyan hatalmas távcsövön át élvezhesse a Hold látványát, mint az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope – VLT). A Chilében működő Paranal Obszervatórium csillagászainak nemrég ebben a kivételes szerencsében volt részük, amikor az egyik távcsőről leszerelték a VIMOS (VIsible Multi-Object Spectrograph) nevű műszert. A VLT UT3 távcsőegységéről nyugdíjazott eszköz  egy fejlesztési program keretében végleg átadja helyét a hamarosan érkező CRIRES+ (CRyogenic InfraRed Echelle Spectrograph) műszer számára.

A Hold kivetített képe az ESO VLT 8,2 m főtükörátmérőjű UT3 távcsövének egyik Nasmyth-fókuszsíkjában. Forrás: ESO.

A VIMOS különlegesen termékeny csillagászati műszer volt. A spektrográf több ezer távoli galaxist figyelt meg abból az időszakból, amikor a világegyetem kora a jelenleginek csupán egyharmada volt. E megfigyelések révén feltérképezték a távoli galaxisok térbeli eloszlását, és megmérték fizikai tulajdonságaikat. A VLT érzékeny műszereit, köztük a VIMOS-t is arra tervezték, hogy sok milliárd fényévre lévő halvány égitesteket figyeljenek meg. Emiatt a közeli és fényes égitestek, mint a Naprendszer holdjai túlzott fényességük révén gyorsan túltelítenék ezeket az eszközöket. Ám amikor 16 éves szolgálata végén a VIMOS-t leszerelték, a helyszínen lévő csillagászok éltek a rendkívüli lehetőséggel, és azonnal használatba vették az átmenetileg műszer nélkül maradt fókuszsíkot.

A világegyetem mélye helyett a VLT távcsőrendszert alkotó négy 8,2 m főtükörátmérőjű távcsőegység (Unit Telescope – UT) egyikét, az UT3-at ezúttal a Holdra irányították. Ezen a lenyűgöző fotón láthatjuk, amint az alkonyati Hold képét a távcső optikája egy félig átlátszó képernyőre vetíti. Az eredmény egy rendkívül részletgazdag kép a Hold felszínének hegységeiről és krátereiről. A bemutatót számos csillagász élvezhette a helyszínen, köztük a fényképen látható Stefan Ströbele adaptívoptikai-mérnök is.

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás