Meglepő felfedezés a HST-vel: kettős kisbolygó üstököscsóvával a főövben

5802

A Hubble Űrtávcsővel meglepő felfedezést tettek: egy üstökös-aktivitást mutató főövbeli kisbolygóról kiderült, hogy kettős, ami egyedülálló az aktív kisbolygók között. A felfedezést egy német-amerikai kutatócsoport jelentette be a neves Nature folyóiratban megjelent szakcikkükben.

A felfedezés előzményeit érdemes röviden megismerni. Amikor 2006. november 15-én az arizonai Kitt Peak csúcsán lévő Spacewatch teleszkóppal felfedezték és ideiglenesen a 2006 VW139 jelölést kapta egy kis aszteroida, nem is sejtették, hogy később különleges figyelmet fog kapni és a Naprendszerben egyedülálló égitestnek fog számítani.

A 2006 VW139 pályájának félnagytengelye 3,04 CsE, napközelben 2,43 CsE-re, naptávolban pedig 3,66 CsE-re kerül központi csillagunktól 5,32 éves keringési periódus mellett. A pálya excentricitása 0,201, a síkja 3,2 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. Semmilyen adat nem utal bármiféle különlegességre.

Az égitest a felfedezés után először 2011. július 18-án volt napközelben, majd 2016. november 8-án. A napközelségek idejéhez közeli időszakban a Földhöz is közel van, aminek következtében a megfigyelésekhez kedvező helyzetben van. Ilyenkor lehet esetleg detektálni, ha kómát vagy porcsóvát mutatna, amely viselkedés ritka, de egyre jobban dokumentált az ún. főövi üstökösök esetében. Ezek az objektumok szokásos kisbolygó-pályákon keringenek a Nap körül, de időnként üstökösként viselkednek

Ilyen égitesteket keresett Henry Hsieh (IfA, Univ. of Hawaii) és az általa vezetett kutatócsoport. 2011/12-ben a 2006 VW139 napközelségét kihasználva megfigyelték az addig csak halvány főövbeli aszteroidának tűnő kis égitestet. A Haleakala Obszervatóriumban lévő 1,8 méteres Pan-STARRS1 égboltfelmérő teleszkóppal 2011. augusztus 30. és 2012. január 7. között végzett megfigyelések kiterjedt objektumnak mutatták a kisbolygót, ami kóma vagy és/vagy csóva jelenlétére utalt. A Pan-STARRS1 távcsőnél jobb felbontású és nagyobb fénygyűjtő-képességű teleszkópokkal végzett megfigyelések szépen mutatták a 2006 VW139 kómáját és csóváját, mint például az ESO NTT (New Technology Telescope, La Silla, Chile) műszere, a Gemini North (Mauna Kea, Hawaii), a Hawaii Egyetem 2,2 méteres távcsöve (Mauna Kea, Hawaii) és más nagyobb teleszkópok is.

Az alábbi kép az NTT (New Technology Telescope) 3,54 méteres távcsövével (ESO, La Silla, Chile) Sam Duddy és Stephen Lowry által a 2006 VW139 kisbolygóról felvételt mutatja, amelyen az elnyújtott porcsóva és nagy porkóma is látszik.

A 2006 VW139 kisbolygó porkómája ás porcsóvája az ESO NTT-vel 2011. december 4-én készített felvételen (kép: Hsieh és mtsai, 2012).

Egy német-amerikai kutatócsoport Jessica Agarwal (Max Planck Institute, Göttingen) vezetésével a Hubble Űrtávcsővel (HST) és a 10 méteres Keck-teleszkóppal is megfigyelték a kisbolygót. Képeiken szépen látszott a kisbolygó porkómája és porcsóvája.

A 2006 VW139 porkómája és porcsóvája a HST 2011. decemberi felvételein (kép: Agarwal és mtsai, 2016).

Eljött az időközben 288P/300163 (2006 VW139) hivatalos nevet kapott égitest (röviden 288P) 2016-os napközelségi időszaka, amikor Agarwal és amerikai kollégái ismét a HST-vel indultak üstökös-vadászatra. Ekkor jött a meglepetés: kiderült, hogy nem csak a kómát és a csóvát detektálták, hanem az égitest is kettősnek mutatkozott. Ez utóbbi újdonság, hiszen semmi hasonlót korábban még nem láttunk.

A HST WFC3/UVIS műszerével és F606W (szélessávú sárga) szűrővel 2016. augusztus 22. és szeptember 29. között készített felvételeken az üstökösszerű kisbolygó két komponense, valamint porkómája és porcsóvája is jól látható (kép: ESA/NASA/STScI Hubble Space Telescope, 2017. szeptember 20.).

A HST mérései szerint a főövi üstökös 2016. július előtt már reaktiválódott, vagyis újra beindult porkibocsátása, de a 2011/12-es napközelségéhez képest ez kisebb mértékű volt. A megfigyelt aktivitást Agarwal és munkatársai szerint a víz kibocsátásával lehet magyarázni, azaz a kiszabaduló vízmolekulák magukkal ragadják a port a felszínről a kómába, hasonlóan a hagyományos üstökösökhöz. A vízjég feltehetően egy ütközés következtében elvesztett külső réteg alól került a felszínre.

Ismeretes, hogy a kisbolygók között sok a kettős rendszer, de a 288P ezektől több tulajdonságban is eltér: széles rendszer, azaz a komponensei egymásól távol vannak a méretükhöz képest, nagy az excentricitása, vagyis elnyújtott ellipszis pályán keringenek a komponensek, közel azonos a tömegük és üstökösökhöz hasonló szublimációs aktivitást és porkibocsátást mutat a rendszer.

Agarwal és kutatócsoportja szerint a 288P üstökös aktivitása mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdődhetett, és egy 7,5 millió évvel ezelőtti ütközés törmeléke lehet.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás