Csillagcsoportok, csillagfürtök, csillogó ékszerdobozok. Mindannyian a Tejútban laknak: ezek a nyílthalmazok!
Ábrahám Tamás, Zsámbék
A minap láttam az APOD-on (Astronomy Picture Of the Day) egy szép gyűjteményt planetáris ködökről és arra gondoltam, hogy készítek egy hasonlót, csak nyílthalmazokról, melyekről 2009-ben és 2010-ben készítettem felvételeket. Egyik-másik meg is jelent a Meteor folyóirat egyes számaiban. Nyílthalmazfotóim közül kiválasztottam kilencet, majd egy képre szerkesztettem őket.
Minden kép 44,25 x 35,4 ívperces területet mutat be. A sorrend látszólagos nagyság szerinti, a legkisebb 5 ívperces halmaz az NGC 6819 a Hattyú csillagképben, a legnagyobb, majdnem telehold átmérőjű 27 ívperces az NGC 6633 a Kígyótartó csillagképben. Bár az ötletet az APOD-kép adta, és nyilván bárki készíthet ilyet és ennél szebbet is a saját fotóiból, szerintem nagyon látványos tud lenni egy ilyen gyűjtemény, már csak a méretek összehasonlíthatósága miatt is. Minden képem 20 cm-es Skywatcher tükrös távcsővel és Canon EOS 400D fényképezőgéppel készült. Az expozíciós idők változóak voltak, jellemzően 20-40 x 1 percesek, a képeket IRIS-szel dolgoztam fel.
És miért is szépek ezek a nyílthalmazok? Egyrészt csak a maguk szépsége, a színes és varázslatos csillagok együttes látványa, ami megfogja az embert. Másrészt pedig az észlelhetőségük egyszerűsége. Még egy fényszennyezettebb égen is fel lehet őket keresni és gyönyörködni bennük.
Mivel az asztrofotósok körében kevésbé népszerűek, és mivel az én felszerelésem nem teszi lehetővé hosszabb expozíciós felvételek készítését, így egy kicsit „rászálltam” a szebbnél szebb nyílthalmazok felkeresésére és lehetőség szerinti megörökítésére, több-kevesebb sikerrel.
