• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Magyar elnevezésű kisbolygók 2/1.







    999 Zachia (1923 NW)

    numerikus excentricitás: 0.2174882
    közepes naptávolság: 2.613 CSE
    a perihélium argomentuma: 127.91198°
    pályahajlás (inklináció): 9.76947°
    a felszálló csomó hosszúsága: 214.58930°
    valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 131.86882° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m1
    Felfedezõ: K. Reinmuth
    A felfedezés ideje: 1923.08.09.
    A felfedezés helye: Heidelberg

    Zach Ferenc

    Xavér Magyarországi származású német csillagász. Pesten született -német katonaorvos gyermekeként- 1754. június 2-án. Pozsonyban, majd Bécsben tanul, a császári hadsereg mérnõkkarának tisztje, itt matematikával és térképészettel foglalkozik. A hadseregbõl hamarosan kilép, Londonban házitanító Brühl gróf, szász követ házánál, ahol csillagászattal kezd foglalkozni. A szász követ ajánlatára 1786-ban Ernõ szász-gothai herceg udvarmestere lesz, egyuttal a gothai csillagvizsgáló vezetõje. 
      Zach elsõsorban kiváló szervezõ volt, felismerte, hogy nagyszabású csillagászati munkát csak nemzetközi együttmûkögés révén lehet végezni. Ennek érdekében nemzetközi csillagászati-geodéziai szakfolyóiratot indít 1798-ban. Ugyanebben az évben összehívja Gothába az elsõ, céljait tekintve is nemzetközi csillagász konferenciát. 
      Észlelõként fõleg a földrajzi helymeghatározásokban tûnt ki. Õ dolgozta ki a földrajzi hosszúság mérés lõpor-jelzéses módszerét. Több kiigazított és tökéletesített csillagászati táblázatot közölt (Nap, Hold és bolygó pozíciókról), nagy érdemei vannak az elsõ kisbolygó felfedezésének adatfeldolgozása és közlése terén, elsõk között hívta fel a figyelmet a változócsillag észlelések jelentõségére. Bár magyarul nem tudott, élete végéig "igaz Madjar lovag"-nak nevezte saját magát, igen sokat tett a magyarországi szillagászat fellendítéséért, eredményeinek széleskörû megismertetéséért. Több pontos és részletes koordináta-jegyzéket közölt Magyarország fontosabb helységeirõl. Egyike volt a "Tudós Társaság" (MTA) elsõ "külhoni" tagjainak.
      Párizsban hunyt el, 1832. szeptember 2-án. 

    1257 Móra (1932 PE)

    numerikus excentricitás: 0.0810027
     közepes naptávolság: 2.4902634 CSE
    a perihélium argomentuma: = 15.92296°
    pályahajlás (inklináció): 3.91787°
    a felszálló csomó hosszúsága:213.38537°
    valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 196.80101° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m90
    Felfedező: K. Reinmuth
    A felfedezés ideje: 1932.08.08.
    A felfedezés helye: Heidelberg

    Móra Károly

    A morvaországi Sternbergben született 1899. szeptember 30.-án. (Moravecz) Köveskigethy Radó tanítványa a budapesti tudományegyetemen. 1924-től a kozmográfiai tanszéken lett tanársegéd, 1931-32 között a lipcsei csillagvizsgálóban, majd Hamburgban és Heidelbergben dolgozott. 1932-ben avatták a csillagászat, a fizika és matematika doktorává. Doktori értekezését az MTA adta ki. 1933-ban az Asztrofizikai Obszervatóriumhoz krült, és Tass antal igazgató nyugállományba vonulása után 1935-ben őt bízták meg a Svábhegyi Csillagvizsgáló vezetésével. A budapesti egyetemen két félévrn át a csillagászat helyettes tanára volt.
      Nevezetesebb dolgozatai az RV Tauri-típusú változócsillagokra, az M67 csillagainak helyzetáre és sajátmozgására, valamint kisbolygók mozgására vonatkoztak. Több fejezetet írt a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent A csillagos ég című kiadványban. 
      1938. március 29.-én halt meg Budapesten

    1441 Bólyai (1937 WA)

    numerikus excentricitás: 0.2373750
    közepes naptávolság: 2.6316138 CSE
    a perihélium argomentuma: 115.64575°
      pályahajlás (inklináció): 13.93066°
    a felszálló csomó hosszúsága: 253.85699°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 0.37084° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m00
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1937.11.26. 
    A felfedezés helye: Budapest

    Bólyai János

    1802-ben született Kolozsvárott. Apja Bolyai Farkas a marosvásárhelyi református kollégium tanára. Itt töltötte János a diákéveit, majd Bécsben a  hadmérnöki akadémia hallgatója lett.
    1823-ban felismeri, hogy az V. euklideszi posztulátum nem bizonyítható sem direkt, sem indirekt módon, és annak tagadásával egy ellentmondásmentes geometria építhetõ fel. Kortársai nem ismerték el munkája jelentõségét.
    1860. január 27-én hunyt el Marosvásárhelyen.

    1445 Konkolya (1938 AF)

    numerikus excentricitás: 0.1890705
    közepes naptávolság: 3.1122711 CSE
    a perihélium argomentuma: 268.11536°
      pályahajlás (inklináció): 2.28462°
    a felszálló csomó hosszúsága: 89.15754°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 184.45380° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m85
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1938.01.06
    A felfedezés helye: Budapest

    Konkoly-Thege Miklós

    1842. január 20.-án Budapesten született. 1864-ben hajóskapitányi és hajógépészeti vizsgát tesz.
    1871-ben ógyallai birtokán csillagvizsgálót létesít, amelyet részben saját készítésû modern mûszerekkel szerel fel. 1898-ban birtokait és a csillagvizsgálót átadta a magyar államnak azzal a kérésel, hogy a továbbiakban õ legyen  az intézet igazgatója.
      Tudományos mûködése elsõsorban az asztrofizika tárgykörébe esik. 1913. végéig 29 üstökös spektrumát méri ki. Rendszeres meteormegfigyeléseket és napfoltészleléseket is végez. Elsõk között végzett meteorszínkép észlelést.1876-ban részt vett az égbolt színkép-katalógusának elõkészítésében, késõbb a potsdami csillag-spektrum katalógust kiterjesztette az égi egyenlítõtõl délre fekvõ övezetre. Igen járatos volt a csillagászati mûszertechnikában. 1883-ban megjelent Praktisher Anleitung für Ansstellung zur Asrtonomicher Beobachtungen címû mûve hosszú idõn keresztül a témakörrel foglalkozók általánosan használt kézikönyve  volt. Észleléseit 16 kötetben foglalta össze. A fényképezéssel sokat foglalkozott és Bevezetés a fotográfiába címmel könyvet is írt1891-ben. 1890-ben megbízták az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatásával is. Nevéhez fûzõdik a hazai meteorológiai szolgálat nagy arányú fejlesztése.
      1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává, majd 1884-ben tiszteletbeli tagjává választják. 1911-ben nyugállományba vonul, de csillagászati megfigyeléseit 1916-ban bekövetkezett haláláig folytatja. Nevét a szabadsághegyi obszervatórium õrzi.
      Konkoly kiváló mûszertervezõ volt, és jelentõs szerepe jutott a korszerû spektroszkópok kifejlesztésében. Számos csillagászati fotografáló berendezést is szerkesztett. 1887-ben megírta az elsõ asztrográfiai kézikönyvet.
      Budapesten hunyt el, 1916. február 17.-én.

    1538 Detre (1940 RF)

    numerikus excentricitás: 0.2184819
    közepes naptávolság: 2.3614013 CSE
    a perihélium argomentuma: 12.90996°
    pályahajlás (inklináció): 9.44923°
    a felszálló csomó hosszúsága: 342.78723°
    valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 178.05111° (2447800.5 JD) abszolút magnitudó: 14.m40
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1940.09.08.
    A felfedezés helye: Budapest

    Detre László

    1906. április 19-én született Szombathelyen. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végzi, majd 1929-ben a Svábhegyi Csillagvizsgálóba nevezik ki aszisztensnek. Németországi tanulmányútjáról hazatérve a 30-as évek elején a rövidperiódusú változócsillagokkal az un. RR Lyrae típusúakkal kezd el foglalkozni. 1943-ban a  Csillagvizsgáló Intézet igazgatójává nevezik ki és ezt a tisztséget tölti be egészen haláláig. 1955-ben a Magyar Tudonányos Akadémia levelezõ tagjának. majd 1973-ban rendes tagjának választják meg. 1970-ben az Állami dij elsõ fokozatát kapja meg. 1970 és 1973 kötött a Memzetközi Csillagászati Unió Változócsillag komissziójának elnöke.
    Páratlan értékû észlelési anyagot gyûjt össze és számos munkája jelenik meg az RR Lyrae típusú csillagok periódusváltozásairól. A 70-es évek elején kimutatja, hogy az RR Lyrae jelû csillag egyik periódusa a Napnál is megfigyelhetõ mágneses ciklusnak felel meg.
    Jelentõs pedagógiai munkásságot is kifejt, 1964-tõl haláláig egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékén.
    1974. október 15-én hunyt el Budapesten.

    1546 Izsák (1941 SG1)

    numerikus excentricitás: 0.1158818
    közepes naptávolság: 3.1798250 CSE
    a perihélium argomentuma: 272.64943°
    pályahajlás (inklináció): 16.14974°
    a felszálló csomó hosszúsága: 190.82985°
    valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 111.28092° (2447800.5 JD) abszolút magnitudó: 10.m60
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1941.09.28.
    A felfedezés helye: Budapest

    Izsák Imre Gyula

    MISSING DST IMAGE!!!!Zalaegerszegen született 1929. febr. 21-én. Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd a kõszegi katonai reáliskolába került. Kiváló matematikai képességeire hamar felfigyeltek tanárai, s az Esztergomi Görgey Artur Mûszaki hadapród iskolába irányították. Itt tanult 1944-ig, amikor a világháború során osztályával Németországba került. 1945. május 3-án amerikai hadifogságba esett, s így kora õsszel hazaérkezhetett Zalaegerszegre. Beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázium hatodik osztályába, amelyet kitûnõ eredménnyel teljesített. A következõ tanévben egy év alatt két osztályt végzett el, így pótolta a háború miatt kiesett évet. 1947 õszétõl már a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója, s az Eötvös kollégium lakója volt. Kiváló eredménnyel végezte el az egyetemet, már hallgató korában szakcikkeket publikált, s a Konkoly-Thege Alapítvány Obszervatóriumában végzett kutatásokat. 1951-tõl a Csillagvizsgáló Kutatóintézet dolgozója lett. Matematikai, fizikai és csillagászati ismereteit ötvözve hamarosan az égi mechanika kérdéseit kezdte vizsgálni. Rakétapályák matematikai elemzései, mesterséges holdak elméleti és gyakorlati kérdései foglalkoztatták. Mivel az 50-es évek Magyarországán erre nem volt lehetõsége, az 1956-os forradalom idõszakában Ausztrián át nyugatra távozott. Egy ideig a zürichi csillagvizsgálóban dolgozott, de már 1958-ban amerikai állásajánlatot kapott. Cincinattiban a mesterséges holdak mozgásának elméletével foglalkozhatott, angol nyelvû szakcikkeket publikált. 1959-ben már a Cambridgei Smithsonian Institution Astrophysical Observatoryban dolgozott, amely a befutó észlelések feldolgozásának központja az Egyesült Államokban. Számos szakcikk után 1961-ben jelentette be a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, amely világhírûvé tette nevét. (A mesterséges holdak fényképfelvételei alapján kiszámította, hogy a Föld nem gömb alakú, hanem 1400 lábnyira kiduzzad a D-Atlantictól induló vonal közepétõl Brazilíáig, az Admirál-szigetektõl Ausztráliáig, a Dél-Kalifornia és Irán közötti pontok mentén.) Rengeteget dolgozott, írt, elõadott. A NASA osztályvezetõje, a Harward egyetemen tanított. 1965. április 21-én egy párizsi satellit-geodéziai szimpozionra utazott. Ott kapott szívinfarktust 1965. április 21-én. Sírja Cambridge-ben található.  Zalaegerszegi lakóházán emléktábla található, s 1994-tõl egy általános iskola viseli nevét szülõvárosában. 

    1710 Gothard (1941 UF)

    numerikus excentricitás: 0.2685122
    közepes naptávolság: 2.3209124 CSE
    a perihélium argomentuma: 335.30014°
      pályahajlás (inklináció): 8.45920°
    a felszálló csomó hosszúsága: 356.22749°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 243.82305° (2447800.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m40
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje:1941.10.20. 
    A felfedezés helye: Budapest

    Gothard Jenõ

    1857. május 31-én született a Szombathely melletti Herényben. A bécsi mûegyetemre járt és az ottani obszervatóriumokban is dolgozott. 1881-ben a herényi családi birtokon magán-csillagvizsgálót szerel fel, amelynek fõmûszere egy 26 cm-es tükrös távcsõ. Fõleg csillagászati fényképezéssel és színképelemzéssel foglalkozik. Bebizonyítja, hogy az asztrográfiában a fényerõs reflektorok a refraktoroknál elõnyösebben alkalmazhatók. Ezt látványosan igazolta a Lyra gyûrûsköd (M57=NGC 6720) mindössze 14 magnitudós központi csillagának felfdezésével, amelyet az ibolyántúli fényelnyelés miatt a nagyobb méretû lencsés távcsövekkel is csak nehezen lehetett megörökíteni. Nagy érdemeket szerzett a halvány, diffúz égitestek – üstökösök, gáz- és spirálködök – fényképezése terén is.
      1884-ben felfedezi a ß Lyrae fedési változó színképében a hidrogén alfa emissziós vonal periódikus változását. Ezt a jelenséget csak ötven évvel késõbb értelmezte O. Struve. 1891-ben kimutatta a nóvák és a planetáris ködök színképének hasonlóságát, ezt 1901-ben újból igazolja. Ezzel kimutatja, hogy a csillag körül a felvillanást követõen egy szétszóródó gázburok keletkezik. Azt is megállapítja, hogy a szétszóródó gázburok nem azonos a nóva fellángolását követõen rövid idõ múlva felfedezhetõ ún. "aureolá"-val. Elsõk között sikerült az üstökösök színképének finom részleteit lefényképeznie. Munkássága alpján a British Astronomical Assotiation (1886) tiszteletbeli tagjává, a Magyar Tudományos Akadémia (1890) levelezõ tagjává választotta.
    Foglalkozik a fotómûvészettel, számos jól sikerült felvétele külföldi pályadíjakat nyert. Mint elektromérnök részt vett a hazánkban akkoriban egyedülálló ikervári erõmû tervezésében, majd a szombathelyi és soproni villamosvasút megvalósításában. Mûhelyében számos csillagászati észlelõ mûszert készített, ezek egy része külföldre került.
    Élete végén értékes gyûjteményt állított õssze a csillagászat és fizika történeti könyvek régi ritkaságaiból.
    Herényben hunyt el, 1909. május 27-én.

    2043 Ortutay (1936 TH)

    numerikus excentricitás: 0.1076857
    közepes naptávolság: 3.1089919 CSE
    a perihélium argomentuma: 51.25204°
      pályahajlás (inklináció): 3.09672°
    a felszálló csomó hosszúsága: 321.75187°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 186.93368° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m00
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1936.11.12.
    A felfedezés helye: Budapest

    Ortutay Gyula

    (1910-1978) Néprajzkutató. 1930-ban a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumának egyik alapítója. 1945-tõl a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1945-47 a Rádió elnöke. 1946-tól haláláig a budatesti tudományegyetem tanára. 1947-50 vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1948-tól a Kisgazdapárt társelnöke. 1957-64 a Hazafias Népfront fõtitkára, 1864-78 egyik elnöke. 1958-78 az Elnöki Tanács tagja.
      Elsõként hangsúlyozta a magyar népmese- és balladakutatásban az egyéniség szerepét. 1976-ban Állami dijjal tüntették ki.

    2058 Róka (1938 BH)

    numerikus excentricitás: 0.1594714
    közepes naptávolság: 3.1134140 CSE
    a perihélium argomentuma: 180.94309°
      pályahajlás (inklináció): 2.54284°
    a felszálló csomó hosszúsága: 95.09504°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 278.67973° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 10.m70
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1938.01.22
    A felfedezés helye: Budapest

    Róka Gedeon

    1906. május 7.-én született Budapesten. Hároméves korában gyermekbénulást kapott, haláláig járógéppel járt. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem fizika-kémia szakán végezte, diplomáját 1929-ben szerezte meg. Évekig alkalmi munkákból élt, majd a kultuszminisztériumban az óvodai osztály számvevõségének tisztségviselõje volt. 1945 után a Népjóléti Minisztériumban mûködött. 
      1945-tól vett részt a csillagászati ismeretterjesztõ munkában. mint a Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke. 1951-tõl a Természettudományi Társulat csillagászati szakosztályának titkára. Ezután haláláig a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat Csillagászati és Ûrkutatási Választmányának titkára volt. Hosszú ideig szerkesztette a Csillagászati Évkönyvet. Csillagászati elõadásokat szervezett, elõadókat oktatott. Megindította az évente megrendezésre kerülõ Csillagászati Hetet. Sok cikke jelent meg a Csillagászati évkönyv, a Föld és Ég, a Természettudományi Közlöny, a Népszabadság és a Világosság címû lapokban. A Föld és Ég és a Világosság címû folyóiratok szerkeszõbizottságának tagjavolt. A Gondolat Könyvkiadó természettudományi szerkesztõségét is vezette. 
      1974. október 5.-én hunyt el Budapesten.

    2384 Schulhoff (1943 EC1)

    numerikus excentricitás: 0.1228927
    közepes naptávolság: 2.6088554 CSE
    a perihélium argomentuma: 204.68621°
      pályahajlás (inklináció): 13.56909°
    a felszálló csomó hosszúsága: 7.66038°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 252.45180° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 12.m40
    Felfedezõ: M. Laugier 
    A felfedezés ideje: 1943.3.2. 
    A felfedezés helye: Nice

    Schulhof Lipót 

    (1847-1921) A múlt század utolsó negyedének és a századévforduló éveinek egyik legjelentõsebb számoló csillagásza. 
    Baján tanult 1858 és 1866 között. Az érettségi után Bécsben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1870-ben a bécsi egyetemi obszervatórium asszisztense lett. 
    Elsõsorban elméleti számításokkal, fõként a bolygók Nap körüli keringési idejének kiszámításával foglalkozott. 
    1872. november 27-én rokonlátogatásra érkezett haza. Itthon figyelete meg a nevezetes "csillagesõt", amikor néhány óra alatt több ezer meteor hullott. Az osztrák E. Weiss segítségével kimutatta, hogy az ismétlõdõ hullócsillagrajok az üstökösök szétszóródásából erednek.
    1875. július 11-én a bécsi obszervatóriumban munkálkodva egy új kisbolygót fedezett fel, amelyet Rotegeniának, Védelmezõnek neveztek el. 1878-ban elnyerte Párizsban a 400 arany frankos akadémiai Vaillart-díjat a kisbolygók mozgásában mutatkozó zavarokról írt dolgozatáért. Három kisbolygót sikerült még újra felfedeznie (Maja, Camilla, Liberatrix).
    Hazája is megbecsülte a kiváló tudóst: 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta. 

    3019 Kulin (1940 AC)

    numerikus excentricitás: 0.0517631
    közepes naptávolság: 2.8624769 CSE
    a perihélium argomentuma: 316.75992°
      pályahajlás (inklináció): 3.21951°
    a felszálló csomó hosszúsága: 103.88193°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 65.70682° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m95
    Felfedezõ: Kulin György
    A felfedezés ideje: 1940.01.07.
    A felfedezés helye: Budapest

    Kulin György

    Nagyszalontán született 1905. január 28.-án. A budapesti tudományegyetemen 1932-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Utána évekig állástalan. 1935-ben a Sváb-hegyi Csillagvizsgáló Intézetbe került, elõbb a pontos idõ szolgálatot látta el, majd a kisbolygókutatással és pályaszámítással foglalkozott. Két üstököst is felfedezett. 
      1943-ban megszervezte a Természettudományi Társulatban az amatõrcsillagászati szakosztályt. A II. világháború után létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet. Az 1947-ben létesített elsõ népi csillagvizsgáló az Uránia vezetõje lett. Az Urániában folyó rendezvényeken tudósok, írók, képzõmûvészek vettek részt. 
      1949-53-ban Újpesten volt tanár. Tanári munkája közben kitanulta a gyakorlati optika mûfogásait. 1953-tól nyugdíjazásáig az az Uránia igazgatója volt. 1954-ben létrehozta az Uránia optikai és távcsõépítõ mûhelyét. Irányításával több tízezer távcsõ és távcsõoptika készült. Állandó levelezésben állt az amatõrcsillagászokkal. Kezdeményezésére alakultak a vidéki bemutató csillagvizsgálók. 1963-ban megalakította a Csillagászat Baráti Körét. Haláláig tagja volt az Élet és Tudomány címû folyóirat szerkesztõbizottságának. Számtalan ismeretterjesztõ cikk, lexikoncikk szerzõje volt. Róka Gedeonnal együtt szerkesztik az 1969-ben megjelenõ Csillagászati Kisenciklopdiát. Tudományos-fantasztikus regényeket írt Qu. G. Lynn álnév alatt. 1973-ban SZOT-dijjal tüntették ki. 
      1989. április 22.-én hunyt el Budapesten. 

    3427 Szentmártoni (1938 AD)

    numerikus excentricitás: 0.1345612
    közepes naptávolság: 2.2804647 CSE
    a perihélium argomentuma: 75.98974°
      pályahajlás (inklináció): 2.60043°
    a felszálló csomó hosszúsága: 309.72979°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 328.74536° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m60
    Felfedező: Kulin György 
    A felfedezés ideje:1938.01.06
    A felfedezés helye: Budapest

    Szentmártoni Béla

    Szetmártoni Béla 1931. február 6-án született Hencsén. Már kora ifjúságától kezdve érdekelte a csillagászat. 1956 elején egy vállalati tanfolyam révén Pestre került. Ebben az  időben főleg a távcsőoptikák érdekelték. Budapesten Kulin Györgytől személyesen tanulhatta meg a távcsőtükör készítés módját. Hazatérve folytatta a tükörkészítést. A fényerős távcsövek házi készítésével ő próbálkozott meg először Magyarországon. A Föld és Égben 1967-ben megjelent ismertetés hatására nagyon sokan kérték  meg fényerős tükör készítésére. 
      1955-től kezdve rendszeresen figyelemmel kísérte a Sky and Telescope cikkeit. Levelezni kezdett R.E. Cox-szal, a távcsőkészítési rovat akkori vezetőjével. Ennek eredményeként a lap 1967. augusztusi számában megjelent egy kis írása és fényképe a 15 cm-es RFT-jével.  Ennek egyenes következménye volt a kapcsolatfelvétel a Webb Society-vel, az ALPO-val és más külföldi szervezetekkel.  Az angol BAA 1986-ban kiadta a Szentmártoni Béla által összeállított AAK Mély-ég objektum katalógust. David Allen csillagász külön az Albireo számára írt éveken át egy cikksorozatot nagy távcsövekkel végzett megfigyeléseiről. 
      1971.ben egy Albireo című, gépelt füzetben gyűjtötte össze a kaposvári amatőrök észleléseit. Ez volt a lap őse. Időközben a TIT-nél lehetőség nyílt egy klub megalapítására és az Albireo rendszeres, havi megjelentetésére. Az Albireo a 70-es évek magyar amatőrcsillagászatának vezető kiadványává, nagyszerű 
    megalapozójává és fejlesztőjévé vált. 
      Több, mint egy évtized nagyon hosszú idő, s Béla belefáradt a sok gépelésbe, a lap fűzésébe, postázásába. Az aktív szerkesztői munkától megválva az összegyűlt hatalmas észlelési anyag rendszerezését akarta elvégezni. Sajnos a szeme súlyosan megbetegedett, s ebből csak lassan lábalt ki. Ezért is ment 1987-ben idő előtt nyugdíjba. Az utolsó hónapokban bizakodva számolt be egészsége javulásáról. Terveit mégsem válthatta valóra. 1988. május 28-án éjszaka a szíve felmondta a szolgálatot.

    3652 Soros (1981TC3)

    numerikus excentricitás: 0.1916431
    közepes naptávolság: 2.3671923 CSE
    a perihélium argomentuma: 61.71684°
      pályahajlás (inklináció): 2.26741°
    a felszálló csomó hosszúsága: 245.08102°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 264.23982° (2447000.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m0
    Felfedezõ:T. M. Smirnova
    A felfedezés ideje: 1981.10.06.
    A felfedezés helye: Nauchnyj

    Soros György

    1930-ban született Budapesten. 1947-ben Angliába emigrált, ahol a London School of Economics-on diplomát szerzett. 1956-ban az Egyesült Államokba települt át. 
    1984-ben alapította meg a magyar Soros Alapítvány elõdjét Magyar Tudományos Akadémia – Soros Alapítvány Bizottság néven, melyet az alapítványok hosszú sora követett. Ma a világ 25 országában, a közép-kelet európai térségben, valamint Dél-Afrikában, Haitin és az Egyesült Államokban mûködõ alapítványai hálózatot alkotnak. Ezek az alapítványok különbözõ oktatási, kulturális, valamint gazdasági szerkezetváltással összefüggõ tevékenységek támogatásával segítik a nyitott társadalom infrastruktúrájának és intézményeinek kialakulását. 
    Soros György alapította a budapesti és varsói székhelyû Közép-Európai Egyetemet 1990-ben.
    A Soros Fund Management befektetési alapkezelõ magántársaság egyedüli tulajdonosa. 
    Soros nemcsak pénzemberként és adományozóként, de gondolkodóként is ismert. Nagy figyelmet szentel annak a folyamatnak, amelynek során a posztkommunista világban nyílt társadalmak jöhetnek létre. A kelet-európai és volt szovjetunióbeli politikai-gazdasági változásokról írott számos cikkén kívül õ a szerzõje a The Alchemy of Finance (A pénz alkímiája), az Opening the Soviet System (A szovjet rendszer felnyitása), az Underwriting Democracy (A demokrácia finanszírozása), és a Soros on Soros címû könyveknek. 1980-ban díszdoktori címet nyert a New York-i New School for Social Research intézettõl, valamint az Oxford University-tõl, a Budapesti Közgazdasági Egyetem és a Yale University 1991-ben avatta díszdoktorrá. A nyílt társadalmak megteremtéséért világszerte kifejtett munkásságának elismeréseként 1995-ben elnyerte a University of Bologna Laurea Honoris Causa kitüntetését.

    3716 Petzval (1980 TG)

    numerikus excentricitás: 0.21628105
    közepes naptávolság: 2.39587231 CSE
    a perihélium argomentuma: 150.464214°
      pályahajlás (inklináció): 2.523345°
    a felszálló csomó hosszúsága: 139.067705°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 187.319552° (2451800.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m9
    Felfedezõ: A. Mrkos
    A felfedezés ideje:  1980.10.02
    A felfedezés helye: Klet

    Petzval József

    Mérnök, matematikus. Szepesbélán született 1807-ben.
    Mérnöki oklevelét a pesti egyetem Mérnöki Intézetében szerezte. 1835-ben a pesti egyetem tanára, 1837-tõl 77-ig a bécsi egyetemen adott elõ matematikát.
    Tudományos munkásságot a matematika, mechanika, ballisztika, optika és hangtan területén fejtett ki. Nevét elsõsorban a nagy fényerejû akromatikus fényképészeti lencséi tették ismertté. Az anasztigmát lencsék területén is elvi jelentõségû felfedezéseket tett. 1891-ben hunyt el Bécsben. 

    3727 Maxhell (1981 PQ)

    numerikus excentricitás: 0.13704048
    közepes naptávolság: 3.32583580 CSE
    a perihélium argomentuma: 150.835791°
      pályahajlás (inklináció): 5.246995°
    a felszálló csomó hosszúsága: 163.351750°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 59.178812° (2451800.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m4
    Felfedezõ: Antonín Mrkos
    A felfedezés ideje: 1981.08.07 
    A felfedezés helye: Klet

    Hell Miksa Rudolf S. J. (Maximilian Hell)

    1720. május 15-én született Selmecbányán.(Eredeti családneve Höll volt, 1760-ban változtatta Hellre.)
    A selmecbányai gimnáziumban tanult, majd 1738-ban Besztercebányán belépett a jezsuita rendbe. Noviciátusi éveit Trencsénben töltötte, majd 1741-tõl Bécsben tanult.
    1744-ben már saját csillagászati megfigyeléseket közölt. 1745-tõl a lõcsei gimnázium tanára, 1748-tól 52-ig teológiát hallgatott Bécsben, itt írt társai számára egy tudományos kisenciklopédiát.1751-ben szentelték pappá.
    Besztercebányára került és innen irányította a nagyszombati csillagda építését, majd Kolozsvárra utazott tanárnak és az ottani csillagda építésének irányítására. 
    1755-ben Mária Terézia kinevezte udvari csillagásznak a bécsi csillagdába. A kor legnagyobb csillagászai is elismerték lelkiismeretes munkáját. Az egri és a budai obszervatórium tervezésében és felszerelésében is részt vett.
    VII. Keresztély dán király a Vénusznak a Nap elõtti 1769. június 3-i átvonulása megfigyelésére Vardöbe hívta meg Hellt. 
    Sajnovics János társaságában 1968. áprilisában indultak útnak; sokrétû természettudományos megfigyelést végeztek útjuk során.Sikeresen elvégezték az útjuk céljául szolgáló mérést, közben Sajnovics felfedezte a magyar-lapp nyelvrokonságot.
    A rend 1773-as eltörlése miatt megszünt Hell támogatása, így a világi papság kötelékébe lépett. A nehézségek ellenére folytatta tudományos kutatásait a csillagászat, földrajz, néprajz, történelem, fizika, teológia tárgykörében. 1776-ban Csillagászati naptárt adott ki.
    1792 tavaszán meghült, és betegségébõl már nem gyógyult fel. Április 18-án hunyt el. 

    3892 Dezsõ (1941 HD)

    numerikus excentricitás: 0.1400373
    közepes naptávolság: 2.6056643 CSE
    a perihélium argomentuma: 72.52263°
      pályahajlás (inklináció): 13.73970°
    a felszálló csomó hosszúsága: 159.10807°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 72.50368° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 12.m90
    Felfedezõ: L. Oterma
    A felfedezés ideje: 1941.04.19.
    A felfedezés helye: Turku

    Dezsõ Lóránt

    (Budapest, 1914.máj. 7.) Csillagász, az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tugományok doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezõje. A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen, majd Zürichben végezte tanulmányait. 1941-’45 a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló megszervezõje és vezetõje. 1948-tól a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium napfizikai osztályának vezetõje. 1958-tól az önállóvá vált MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója. Az IAU Nap-bizottságának állandó tagja. Állandó támogatója a hazai amatõrcsillagászoknak. Évzizedekig szerkesztette a Csillagászati Évkönyv táblázatait, számos ismeretterjesztõ cikket írt. Akadémiai díjas. Kutatási teröletei: A protuberanciák mozgása, a napfoltok statisztikus sajátságai, csillagászattörténet.
    Jelenleg Debrecenben él.

    3910 Liszt (1988 SF)

    numerikus excentricitás: 0.1330874
    közepes naptávolság: 2.7929710 CSE
    a perihélium argomentuma: 270.02484°
      pályahajlás (inklináció): 8.68439°
    a felszálló csomó hosszúsága: 2.81677°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 60.10465° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 12.m20
    Felfedezõ: E. W. Elst
    A felfedezés ideje: 1988.09.16.
    A felfedezés helye: St. Michel

    Liszt Ferenc

    1811-1866 zeneszerzõ, zongoramûvész. 1824-tõl Párizsban élt, itt került kapcsolatba kora jelentõs mûvészeivel és a haladó mozgalmak képviselõivel. Elsõ nagy szerelmével, Marie d`Agoult grófõvel 1835-ben Genfben telepedett le. Az 1838-as pesti árvíz felkeltette magyar nemzeti érzését, s a károsultak javára több hangversenyt adott. 1839-tõl koncertezõ mûvészként bejárta Magarország és Ezrópa nagy városait. 1848-ban Weimarban telepedett le élettársával, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével együtt, s a nagyherceg zenekarának vezetõje lett. 1869-tõl három város: Weimar, Róma Pest között osztotta meg idejét, hangversenyeket adott, tanított. 1875-tõl az általa alapított budapesti Zeneakadémia elnöke és tanára lett.
      Liszt az újnémet iskola vezéralakja, az elsõ magyar muzsikus, aki fontos szerepet kapott az európai zenetörténetben. Mûveiben egy német alapozottságú nemzetközi zenei nyelvet szólaltat meg, amelyet több kompozíciójában magyar hangzással gazdagít. Páratlan zongorajátékával a romantikus elõadásmód megújítója volt. Virtuozitását saját elõadásra szánt darabjainak nehézségi foka is érzékelteti.

    4132 Bartók (1988 EH)

    numerikus excentricitás: 0.2888156
    közepes naptávolság: 2.4074279 CSE
    a perihélium argomentuma: 254.40957°
      pályahajlás (inklináció): 23.29585°
    a felszálló csomó hosszúsága: 172.62830°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 222.47113° (2447800.5 JD) abszolút magnitudó: 12.m00
    Felfedezõ: J.Alu
    A felfedezés ideje: 1987.03.12.
    A felfedezés helye: Mt. Palomar

    Bartók Béla

    1881-1945 zeneszerzõ, zongoramûvész,zenetudós, az MTA tagja (1935).
    A modern zene egyik vezéralakja. 1906-ban kezte meg — Kodály Zoltánnal együtt — népzenegyûjtõ munkáját. 1907-tõl a zeneakadémia zongoratanára volt. A romantikus hagyományokkal szakítva, részben a népzenére támaszkodva zenéjét teljesen mejújította; új magyar zenei stílust, s a modern életérzés kifejezésére egyetemes zenei nyelvet alakított ki. Zeneszerzõi nagyságának elismerése szempontjából fordulópont volt A fából faragitt királyfi címû táncjáték és A kékszakállú herceg vára címû opera bemutatója (1917 és 1918). A tanácsköztársaság alatt a zenei direktórium tagja.
    1920 után kezdõdõ hangversenyútjai során világszerte elismert és ünnepelt elõadó és komponista lett. A Horthy-korszak nacionalista légkörében is megõrízte tiszta magyarságát és hirdette a népek testvérré válásának eszméjét. A fasizmus elõl feleségével, Pásztory Dittával az USA-ba emigrált (1940). Hamvait 1988-ban szállították haza New Yorkból.

    4170 Semmelweis (1980 PT)

    numerikus excentricitás: 0.0922115
    közepes naptávolság: 3.0180768 CSE
    a perihélium argomentuma: 117.33417°
      pályahajlás (inklináció): 10.34988°
    a felszálló csomó hosszúsága: 171.54225°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 139.28298° (2447000.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m50
    Felfedező: Z. Vávrová
    A felfedezés ideje: 1980.08.06.
    A felfedezés helye: Klet

    Semmelweis Ignác

    (Buda, 1818.júl.1 – Bécs, 1865.aug.13.): szülész- nőgyógyász, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapítója. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten folytatta, oklevelét 1844-ben Bécsben szerezte. Az itteni szülészeti klinikán való asszisztensi működése során fedezte fel a gyermekágyi láz kórokozóját, és dolgozta ki a fertőzés megelőzésének módszerét. 1850-ben, magántanári habilitációja után hazatért, és a Rókus-kórházban vállalt szülész-főorvosi állást. 1855-ben a pesti egyetem szülészet tanára lett, és klinikáján szinte teljesen megszűntette a gyermekágyi lázat. Bár szívosan küzdött tanai elterjesztéséért, a hazai és nemzetközi szakmai körök ellenállása miatt azok csak igen lassan hódíthattak teret. Ez végül felőrölte idegrendszerét, így 1865. júliusában az egyik bécsi ideggyógyintézetbe szállították, ahol a brutális bánásmód következtében hamarosan meghalt. 

    4483 Petőfi (1986 RC2)

    numerikus excentricitás: 0.0835045
    közepes naptávolság: 1.9226924CSE
    a perihélium argomentuma: 185.86146°
      pályahajlás (inklináció): 26.72806°
    a felszálló csomó hosszúsága: 183.65475°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 241.22874° (2447400.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m00
    Felfedező: L.G. Karacskina
    A felfedezés ideje: 1987.9.9.
    A felfedezés helye: Naucsnij

    Petőfi Sándor

    Petőfi 1823-ban Kiskőrösön született. 1835-1838-ig Aszódon tanult, s itt a legelső tanulók egyike. 1838-ban beiratkozott a selmeci líceumba. Itt ismerkedett meg alaposabban az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval. Édesapja aki 1838-ban tönkrement, nem bírta tovább finanszírozni fia tanulmányait. Ekkor kezdődött életének az az 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, szenvedéssel, örökös vándorlással. 
      1839. szeptemberében beállt önként katonának. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban nem bírta a katonáskodás megpróbáltatásait, s 1841 végén elbocsátották a katonaságból. 1842. május 22-én az Athenaeum című folyóiratban megjelent nyomtatásban első verse, A borozó. Kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax kávéházban.. 1844-ben megjelent a Helység kalapácsa című komikus eposza, s két hét múlva első verseskötete is napvilágot látott Versek 1844-48 címmel, s belefogott a János vitézbe. 
      1846 szeptemberében ismerte meg Szendrey Júliát, aki később felesége lett. Róla szólak a Júlia versek. 1848. januárjától a forradalomvárás lázában égett. Március 15-ének egyik vezetője, de az elért politikai eseményeket keveselte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembekerült vezető politikusokkal, s így került sor arra, hogy júniusban a képviselőválasztáson nemcsak nem jutott be a nemzetgyűlésbe, hanem menekülnie kellett. Ez a kudarc nem múlt el nyom nélkül. Ennek következményeként született meg az Apostol, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. 1848. decemberében született meg fia, Zoltán Debrecenben. 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Feljebbvalóival többször összeütközésbe keveredett, ezért lemondott tiszti rangjáról. Lényegében civilként vett részt a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petőfi 1849. július 31-én. 

    4992 Kálmán (1982 UX10)

    numerikus excentricitás: 0.11231438
    közepes naptávolság: 2.57461027 CSE
    a perihélium argomentuma: 58.231623°
      pályahajlás (inklináció): 14.456648°
    a felszálló csomó hosszúsága: 233.709304°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 216.287441° (2000.09.13) abszolút magnitudó: 12.m8
    Felfedezõ: L. Zhuravleva
    A felfedezés ideje: 1982.10.25.
    A felfedezés helye:

    Kálmán Imre

    Siófokon született, 1882. október 24-én vagy 25-én. Édesapja Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedõ és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula – szelíd, mûvészlelkû asszony – megérte fia világhírét. Kálmán Imre a harmadik gyerekként született. Nevét késõbb, a gimnáziumi évek alatt magyarosította Kálmánra. 
    Elemi iskolai tanulmányait az egytanerõs izraelita népiskolában végezte. Elsõ zongoraleckéit Remcsák Antalnétól, a kitûnõ siófoki mûvész-tanártól vette még iskolás korában. Gimnáziumi tanulmányokat Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végzett. 
    Tizenötévesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler Jánosnak lett a tanítványa, akinél Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Szirmai Albert és Jacobi Viktor is tanult. Közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetõje lett.  Ez idõben írt zenét Fényes Samu "Pereszlányi juss" címû énekes játékához.  Elsõ nagy sikere a Tatárjárás volt. 1908-ban mutatták be a Vígszínházban. 
    Ezután Kálmán Bécsbe költözött. Operettjei közül a Csárdáskirálynõ vitte el a pálmát. 1915. november 17-én a világháború idején játszották elõször Bécsben. Magyarul egy évvel késõbb csendült fel a Király Színházban. 
    Feleségül vette Vera Natasa Makinszka, orosz-lengyel származású énekesnõt. Házasságukból két lány: Lili és Yvonne és egy fiú, Charly született.
    Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnõ.
    Ezután sötét és szomorú idõk következtek a zeneszerzõre. El kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban, Joseph  Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A francia fõvárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el. 

    5006 Teller (1989 GL5)

    numerikus excentricitás: 0.0590503
    közepes naptávolság: 3.1888637 CSE
    a perihélium argomentuma: 20.29262°
      pályahajlás (inklináció): 7.61747°
    a felszálló csomó hosszúsága: 102.52136°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 98.25333° (2447800.5 JD) abszolút magnitudó: 11.m50
    Felfedezõ: E. F. Helin
    A felfedezés ideje: 1989.04.05.
    A felfedezés helye: Mt. Palomar

    Teller Ede

    A Trefort-utcai Mintagimnáziumba járt. Tizennyolc éves volt, amikor megismerkedett a Maxwell-egyenletekkel. Ebben az évben nyerte meg a matematikai és fizikai tanulmányi versenyt.Teller Miksa, egy jólmenõ, kulturált ügyvéd, tudatában volt fia tehetségének. Így összehozta a valamivel idõsebb Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenõvel. Edét igazából a matematika érdekelte, de apja józanul azt tanácsolta neki, hogy vegyészmérnök legyen, mert azzal pénzt is lehet keresni. Így Teller Ede beiratkozott a Budapesti Mûszaki Egyetemre. 1926. január 2-án Karlsruhéba utazott, hogy apja bíztatására ott, a német vegyipar fellegvárában folytassa tanulmányait. Itt kémia mellett matematikát is tanult.A fiatal professzor, Herman Mark a kvantummechanikáról beszélt hallgatóinak (1927!), mint a kémia új alapjáról. Ennek Teller nem tudott ellenállni, így lett vegyészmérnökbõl fizikus. 1928 tavaszán Teller Ede már Münchenben tanult a kvantummechanika nagy öregje, Arnold Sommerfeld mellett. A müncheni idillt egy baleset szakította meg: 1928. július 14-én a mozgásban lévõ villamosról ugrott le. A mozgó villamos elõrelökte és lábfejének egy részét amputálni kellett, de Ede nem adta föl. Ezen az õszön visszatért Németországba. Nem Münchenbe, hanem Lipcsébe, ahol Werner Heisenberg, a kvantummechanika megalkotója volt ifjú professzor. Heisenberg mellett írta doktori értekezését.
      Teller elsõ kutatási területe molekulaspektroszkópia volt. Legismertebb eredménye a Jahn-Teller-effektus: egy lineáris molekula alapállapota szükségszerûen elfajult, mert az óramutató járásával egyezõ és azzal ellenkezõ forgások egyenrangúak. Doktorálás után Göttingába ment, hogy James Franck (késõbbi Nobel-díjas) tanársegéde legyen. Utána magyar állami ösztöndíjjal Enrico Ferminél volt Rómában, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Niels Bohrnál Koppenhágában. Nyaranta továbbra is hazajárt. 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét, Harkányi Micit.
      Koppenhágában Teller találkozott a Leningrádból emigrált George Gamowval. Amikor Gamowot a Washington Egyetem meghívta professzornak, õ két föltételt szabott. Az egyik az volt; hogy alkalmazhasson egy munkatársat, aki hasonló területen dolgozik. Így esett, hogy a 27 éves Tellert professzornak hívta Washingtonba. Teller figyelmét Gamow terelte a magfizika irányába. Gamow magfizikát tanított. 1938-ban Gamow és Teller kidolgozta a termonukleáris magfúzió elméletét.
      1939 elején volt az a Washingtoni Elméleti Fizikai Konferencia. Ezen a Gamow és Teller által szervezett konferencián jelentette be Niels Bohr a maghasadás Berlinben tett fölfedezését.
    A Pearl Harbor ellen intézett japán támadás után felgyorsított amerikai erõfeszítések elsõ célja az volt, hogy Chicagóban megépítsék az elsõ atomreaktort. A chicagói atomreaktor decemberi sikeres indítása után Teller Edét meghívták Los Alamosba, hogy õ is dolgozzon a hasadási atombomba konstrukcióján. Az 1945. júniusi kipróbálás elõtt Los Alamos igazgatója, Oppenheimer arra kérte Tellert, mégegyszer számoljon utána: a plutónium-bomba melege nem idézhet-e elõ termonukleáris láncreakciót a légkörben vagy az óceánban. Konklúziója megnyugtató volt: atombombától nem indulhat be fúzió levegõben vagy tengerben – de nehéz hidrogénben igen!
      A 2. világháború után fejlõdésnek indult a nukleáris ipar.1947-ben Teller Ede lett a Reaktorbiztonsági Bizottság elnöke. A Bizottság külön foglalkozott minden tervezett reaktor elképzelhetõ legnagyobh üzemzavarával, mielõtt ilyen zavar egyáltalán elõfordult volna. A Bizottság fölismerte, hogy a grafitmoderátoros, vízhûtésû reaktor strukturálisan instabil. A Teller által vezetett Bizottság nehezen ugyan, de elérte a hanfordi grafit-víz reaktorok leállítását.  1986-ban Csernobilban bekövetkezett a Teller által elõrelátott megszaladás.
      Az atomenergia békés alkalmazásáról tartott genfi konferencia (1956) után Teller Ede részt vett az inherensen biztonságos (bolond-biztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében, amit emberi akarat sem tud megszaladásra ösztökélni. Teller Ede most is olyan atomerõmûvek építése mellett érvel, amelyekhez nem kell emberi kezelõszemélyzet, amelyek biztonságát nem is járulékos elektronika garantálja, hanem a természet törvényei.
      Amikor a 2. világháború végetért, a Los Alamosban dolgozott fizikusok boldogan siettek vissza békés egyetemeikre. Csak Teller aggódott, akinek közvetlenebb (családi) tapasztalatai voltak a nácikról és a szovjetekrõl: – A.háború még nem ért véget. – Az elsõ szovjet kísérleti atombomba  négy évvel követve az amerikait. 1950. január 31-én Truman elnök – Teller javaslatára – a hidrogénbomba kifejlesztése mellett döntött. A sugárzási veszteségek miatt termonukleáris láncreakció nem alakulhat ki nehézhidrogénben . Lehetségesnek bizonyult azonban deutérium és trícium keverékében. Az elsõ termonukleáris robbantás – Teller Ede jelenlétében – a Déli Csendes-óceán egyik korallszigetén történt 1951. május 8-án. Az elsõ szovjet hidrogénboma-kísérlet – Andrej Szaharov tervei alapján -1953. augusztus 12-én történt.
      1962. december 2-án vette át a Fermi-díjat Kennedy elnöktõl "a kémiai fizika és magfizika területén elért eredmények, a termonukleáris kutatásban játszott vezetõszerep és a nemzetbiztonságot erõsítõ erõfeszítéseinek elismeréseként. "
      1952-ben Kaliforniában létrejött a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium. Teller Ede maga is Kaliforniába költözött 1952-ben, sõt egy idõre az új Nemzeti Laboratórium igazgatója is lett. Az elsõ atombombák tömegpusztító "stratégiai" fegyverként mutatkoztak be. Livermore fõ eredményei a "taktikai" szerepre szánt "könnyû nukleáris fegyverek" kifejlesztése területén születtek.
      A "számítógép-korszak" egy új reményt csillantott föl, a korábban kivédhetetlennek gondolt ballisztikus rakéták korai észlelését, pályaelemzését és elpusztítását. Teller Ede erre a Stratégiai Védelmi Kezdeményezésre rábeszélte Reagan elnököt. A történészek hivatottak eldönteni, hogy ez az újabb amerikai csúcstechnikai kihívás mekkora szerepet játszott abban, hogy Gorbacsov szovjet elnök a Hidegháború befejezését kezdeményezte.
      Teller Ede járt Magyarországon 1936-ban, azután forró és fagyos háborúk következtek. Szülõhazáját csak 1990 végén látogatta meg újra. Elsõ magyarországi reggelén a Paksi Atomerõmûbe utazott, mert annak biztonsági rendszere érdekelte. Korábbi tapasztalatai alapján azt vallja, hogy az atomerõmûben leggyöngébb láncszem az ember lehet. Ezért különösen kiemelte a Paksi Atomerõmûben dolgozók magasszintû szakértelmét és felelõsségtudatát.
      1994. április 23-án a Magyar- Köztársasági Érdemrendet vette át Göncz Árpád köztársasági elnöktõl. Megkapta az 1997-ben elsõként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést.

    5694 Berényi (3051 P-L)

    0.0590503
    3.1888637 CSE
    20.29262°
    7.61747°
    102.52136°

    numerikus excentricitás: 0.16986881
    közepes naptávolság: 2.60626566 CSE
    a perihélium argomentuma: 79.636768°
      pályahajlás (inklináció):12.233208°
    a felszálló csomó hosszúsága: 227.732499°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): (2000.09.13)
    abszolút magnitúdó: 13.m3
    Felfedezõ: C. & I. van Houten, T. Gehrels
    A felfedezés ideje: 1960.9.24.
    A felfedezés helye: Mt. Palomar

    Berényi Dénes

    Debrecenben született, 1928. december 26-án.  Fizikus, a fizikai tudományok doktora, Az MTA tagja.
    Debrecenben, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1947-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett fizikusi oklevelet 1953-ban.
    Egyetemi tanársegéd, majd az MTA Atommagkutató Intézet dolgozója 1954-tõl. 1976-90 igazgató, 1991-tõl kutató professzor, 2000-tõl emeritus professzor.
    Pályája elsõ szakaszában elsõsorban a magspektroszkópia területén folytatott kutatásokat. Az 1970-es évektõl érdeklõdése az ion-atom ütközések vizsgálata felé fordult. Több mint kétszáz közleménye jelent meg.
    A Magyar Tudományos Akadémia alelnöke 1990-93, az MTA Debreceni Területi Bizottságának elnöke 1993-99. Az International Radiation Physics Society alelnöke.  Az "International League of Humanists" Állandó Bizottságának a tagja és az Int. Network of Engineers and Scientists for Global Responsibility Tanácsának a tagja. Elnöke volt az MTA International Council of Scientific Union Nemzeti Bizottságának. Az MTA "Magyar Tudományosság Külföldön" Elnöki Bizottság elnöke, a Domus Hungarica Scientiarum et Artium Kuratóriumának elnöke, ill. a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány Kuratóriumának ugyancsak elnöke. 2000-ben az ELFT tiszteletbeli elnökévé választotta.  A Debreceni Egyetem Társadalmi Tanácsának 2000-tõl elnöke. 
    A Fizikai Szemle fõszerkesztõje.
    1964-ben megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát. 1988-ban Állami Díjjal tüntették ki. 

    5801 Vasarely (1984 BK)

    numerikus excentricitás: 0.10193306
    közepes naptávolság: 2.37214413 CSE
    a perihélium argomentuma: 81.326359°
      pályahajlás (inklináció): 4.239089°
    a felszálló csomó hosszúsága: 304.598382°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 283.655332° (2451800.5 JD) abszolút magnitudó: 13.m1
    Felfedezõ: Antonín Mrkos
    A felfedezés ideje: 1984.01.26 
    A felfedezés helye: Klet

    Vásárhelyi Gyõzõ (Victor Vasarely)

    (1908-1997) festõ, szobrász, grafikus, az op-art mûvészet megteremtõjének nevét viseli. Pécs belvárosában születtett, abban a Káptalan utcai házban, amelyben most a Vasarely-múzeum van. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte és itt kezdett reklám-grafikusként dolgozni. 1930-ban Párizsba költözött és ott alkotott,  mûvésznevét akkor változtatta meg a francia nyelven könnyebben ejthetõ "Vasarely"-re és ezzel lett világhírû. A fény-árnyék, a pozítív-negatív felületek jegyében épületek, szobrok, festmények százait alkotta.

    Párizs közeli otthonából többször hazalátogatott, szülõvárosához kötõdött. 1969-ben Pécsett grafikai kiállítása, 1976-ban szülõházában állandó múzeuma nyílt meg, amelynek sok mûvét ajándékozta.

    7383 Lassovszky (1981 SE)

    numerikus excentricitás: 0.06967914
    közepes naptávolság: 2.457 CSE
    a perihélium argomentuma: 336.992184°
      pályahajlás (inklináció): 1.609397°
    a felszálló csomó hosszúsága: 162.271790°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 198.926012° (2000.09.13) abszolút magnitudó: 13.m6
    Felfedezõ: Oak Ridge Observatory
    A felfedezés ideje: 1981.09.30 
    A felfedezés helye: Harvard

    Lassovszky Károly

    (Gyetva 1897.márc.23. – Boston, 1961.dec. 20.) Csillagász, a fizikai tudományok kandidátusa.
    A Pázmány Péter Tudomány Egyetem Csillagászati Intézetének asszisztense, majd az Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa, 1938-43 igazgatója. A Csillagászati Lapok megalapítója (1939) és elsõ fõszerkesztõje.Külföldi tanulmányútja során megismerkedett a modern gyakorlati módszerekkel, ezért a Bp.-i Csillagvizsgálóban is a fotometriát szorgalmazza. Fõleg változócsillagok észlelésével foglalkozik. 1943-49 azEgyetem tanszékvezetõje. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs kutatásaiban is részt vett. 1956-tol a Cambridgei Smithsonian Astrophysical Observatory minkatársaként a mûholdak számítógépes helymeghatározásával foglalkozik. 

    10444 de Hevesy (3290 T-2)

    numerikus excentricitás: 0.04059375
    közepes naptávolság: 3.18332964 CSE
    a perihélium argomentuma: 125.688444°
      pályahajlás (inklináció):  6.260909°
    a felszálló csomó hosszúsága:  31.538030°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 253.198325° (2002.11.22.) abszolút magnitudó: 13.m7
    Felfedezõ: C. & I. van Houten, T. Gehrels
    A felfedezés ideje: 1973.09.30.
    A felfedezés helye: Palomar

    Hevesy György József 

    (Bp., 1885. aug. 1. – Freiburg, 1966. júl. 5.): magyar származású Nobel-díjas kémikus (1943), egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja, a hafnium felfedezõje, a radioaktivitás- és izotópkutatás úttörõje. Tanulmányait Bp.-en, Berlinben és Freiburgban végezte, ahol 1908-ban nyert doktori oklevelet. Ezután különbözõ kutatóintézetekben dolgozott, többek között Fr. Haber (Karlsruhe), majd E. Rutherford mellett (Manchester, 1911–1913). Itt jutott arra a felismerésre, hogy a radioaktív D rádium kémiai módszerekkel nem különíthetõ el a nem aktív G rádiumtól és az ólomtól, de felhasználható az ólom nyomjelzésére. Ezt a vizsgálati módszert utóbb Fr. Panethtel együtt fejlesztette ki a bécsi Rádiumkutató Intézetben (1913). 1914–1918 között katonai szolgálatot teljesített, majd hazatérve a bp.-i Tudományegy. fizikai-kémiai tanszékének tanára lett. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment s Koppenhágában N. Bohr mellett az Elméleti Fizikai Intézetben folytatta kutatásait. Itt fedezte fel D. Costerrel együtt 1922-ben a periódusos rendszer 72. sorszámú elemét, melyet Koppenhága latin nevérõl hafniumnak neveztek el. 1926-tól a freiburgi egy. fizikai-kémiai tanszékének tanára és intézetének ig.-ja. 1926-ban fluoreszcenciás kémiai analízissel vizsgálta a különbözõ elemek elõfordulásának arányait a Földön és a kozmoszban. A nemzeti szocialista rendszer uralomra jutása után visszatért Dániába (1935), majd az ország megszállása után (1943) Svédo.-ba menekült s a stockholmi egy.-en mint a szerves kémiai tanszék tanára mûködött. Munkássága nagy jelentõségû volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása terén s úttörõ eredményeket hozott a radioaktív izotópok indikátorként (nyomjelzõként) való felhasználásában. Módszerének alkalmazását fokozatosan terjesztette ki a kémia területérõl (1913) a növény – (1923), majd állatbiológia (1934), végül a gyógyászat (1940) területére. Az izotópok fizikai elkülönítésére irányuló kutatásai során fedezte fel a kálium 41-es tömegszámú izotópját és a foszfor 32-es tömegszámú radioaktív izotópját, melyek a biológiai jelentõségû szerves kémiai reakciók vizsgálatában nélkülözhetetlenek. A radioaktív indikáció módszerével elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak eredményeiért 1943-ban Nobel-díjjal tüntették ki, 1959-ben pedig elnyerte "Az atom békés felhasználásáért" díjat (Atoms for Peace Awards). Több egy., köztük a bp.-i mûszaki egy. tiszteletbeli (mûszaki) doktora volt. 

    10918 Kodály (1998AS1)

    numerikus excentricitás: 0.14539674
    közepes naptávolság: 3.107CSE
    a perihélium argomentuma: 18.583688°
    pályahajlás (inklináció):  2.914899°
    a felszálló csomó hosszúsága: 114.754447°
     valódi anomália (zárójelben az epoha JD-ben): 304.346432° (2002.11.22) abszolút magnitudó: 13.m7
    Felfedező: Spacewatch
    A felfedezés ideje: 1998.1.1.
    A felfedezés helye: Kitt Peak

    Kodály Zoltán

    {mosimage}(Kecskemét, 1882. dec. 16. – Bp., 1967. márc. 6.): zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus, az MTA tagja (l. 1943, r. 1945, t. 1946), Kossuth-díjas (1948, 1952). 
      Atyja ~ Frigyes MÁV-tisztviselő; anyja: Jaloveczky Paulina; mindketten műkedvelő muzsikusok. A nagyszombati érseki gimn. tanulója volt, emellett zenei tanulmányokat (zongora, hegedű, gordonka) is folytatott. 1900-tól Bp.-en a tudományegy.-en – mint az Eötvös-kollégium tagja – a magyar és a német szakot hallgatta. Az egy.-en 1906-ban doktorált A magyar népdal strófaszerkezete c. disszertációval, és ugyanebben az évben volt akadémiai vizsgahangversenye is. 1906–1907-ben tanulmányutat tett Berlinben és Párizsban. Már 1905-től kezdődően rendszeres népdalgyűjtő utakat tett, és ezt a működését – kisebb megszakításokkal – egészen 1925-ig folytatta, de még 1950-ben is gyűjtött Mohácson. Gyűjtése, Bartókkal ellentétben, szinte kizárólagosan a m. nyelvterületre irányult. 
      1907-ben lett a Zeneak. zeneelmélet-, 1908-ban zeneszerzéstanára. 1919 elején alig.-nak nevezték ki, és ebben a minőségben vezette az intézetet a Tanácsköztársaság idején. Ezért utóbb fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, melynek eredményeként visszafokozták tanári beosztásába és egy évre szabadságolták.
      A húszas évek hozták meg ~ számára a már régtől megérdemelt igazi
    világhírnevet. 1923-ban a székesfőváros fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi programra komponálta alkotóművészetének egyik csúcsát, a Psalmus Hungaricust. A Psalmus diadalútja jelentette egyúttal ~ karmesteri működésének a kezdetét is. 1926-ban került bemutatásra a Paulini Béla és Harsányi Zsolt szövegére írt daljáték, a Háry János; zenéjéből ~ zenekari szvitet készített. Ezekben az években alakult ki meleg barátsága Arturo Toscaninivel.
      1925 táján irányult ~ figyelme a gyermekénekkarokra s egyúttal az iskolai ének-és zenetanításra. Megvilágosodott előtte, hogy a zenei közoktatás nem kielégítő és idegen szellemben történik. Az iskolai énekkarok működését általánossá és magas színvonalúvá kell tenni, hogy zeneileg művelt fiatalság nevelkedhessen fel. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására ezentúl tevékenységének igen jelentős hányadát szentelte, mindenekelőtt azáltal, hogy remekbe szabott gyermekkarai révén megfelelő magas színvonalú, nemzeti gyökerekből táplálkozó zenei anyaghoz juttatta az iskolai énekkarokat. 
      Népzenekutatásának és rendszerező munkájának tapasztalataira támaszkodva, a folklorisztika fejlesztése és a magyar népi zenekultúra terjesztése érlékében 1930-tól a bp.-i tudományegy.-en zenefolklorisztikai és zeneelméleti szemináriumot indított, amelyet 1939-ig vezetett. 1937 őszétől a Zeneművészeti Főisk.-án népzenét adott elő, fáradozásainak eredményeképpen indult meg a rendszeres népzeneoktatás felsőfokú zenei tanintézetünkben. 1940-ben, miután a Főisk.-n beszüntette a zeneszerzésoktatást, az MTA-ra került, ahol a Magyar Népzene Tárának szerkesztését vezette. Irányítása alatt jelent meg később a sorozat első öt kötete. Még ugyanebben az évben lett a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. ~ ez időben már a m. zenei élet egyik legismertebb személyisége. 1942-ben, 60. születésnapján országszerte ünnepelték. Jelentőségének méltó elismerésére a felszabadulás után került sor. 1945-ben a Zeneművészeti Főisk. igazgatói tanácsának lett az elnöke. 1946–49-ben az MTA, 1951-től a megalakuló Zenetudományi Bizottságnak az elnöke. Életének  utolsó korszakában főképpen a kórusművészet felé irányult, ugyanakkor nagy számban adott ki zenepedagógiai jellegű, az ének- és szolfézsoktatást szolgáló műveket. Gyakran megfordult külföldön (különösen: USA, Anglia, SZU), személyét és műveit mindenütt nagy megbecsüléssel fogadták: 1960-ban az oxfordi egy., 1964-ben a berlini Humboldt Egy. díszdoktorává avatta, a Nemzetközi Népzenei Tanács (CIFMC) elnökévé, a Nemzetközi Zenepedagógiai Társulat (ISME) díszelnökévé választotta. 1963-ban Moszkvában a Háry Jánost mutatták be nagy sikerrel. ~ – Bartókkal karöltve a magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát, művészetével a legmagasabb világszínvonalon képviselte a magyarság zenekultúráját. Életműve a zeneművészetnek jóformán minden ágára kiterjed, mégis külön ki kell emelni kórusművészetét, amely a 20. sz. zenetörténetében egyedülálló, korszakos jelentőségű. A reneszánsz vokálpolifónia mesterei óta nem volt zeneszerző, aki hasonló súllyal és színvonalon kezelte volna az énekkart. Fáradhatatlanul küzdött a helyes m. nyelv és általában a nemzeti tradíciók megőrzéséért. 

    Ez a bejegyzés Általános csillagászattörténet kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul