Az alapvetően hasonló és óriási szélsebességeket
produkáló légkörű Neptunusztól
eltérően az Uránuszon eddig csak nagyon kevés vihart sikerült
megfigyelni. Az 1900-as évek elején készített rajzokon kívül eddig csak
a Voyager 2-szonda
1986-os, ultraibolya tartományban készült képein, és 1993-ban, a közeli
infravörösben készült földi felvételeken találtak viharokra utaló
légköri foltokat. A
Hubble Űrtávcső 1994 és 2006 között minden nyáron lefotózta az
Uránuszt,
de eddig még nem erősítette meg a korábbi méréseket.
A sötét folt az Uránuszon (STScI
nyomán)
2006.
augusztus 23-án a Lawrence Sromovsky vezette kutatócsapat a HST
ACS kamerájával egy 1700×3000 kilométer méretű sötét foltot
fedezett fel az Uránusz légkörében. A jelenség azon a 27 fokos
bolygórajzi hosszúságon látható, ami
eddig éveken keresztül sötétben volt. Az Uránusz tengelye közel 90
fokkal
meg van dőlve, ami azt jelenti, hogy a forgástengelye majdnem
párhuzamos a
keringési síkjával. Ennek köszönhetően szélsőséges időjárás alakul ki a
bolygón, még a nagy naptávolság ellenére is. Az új vihar talán a tavasz
eljövetelét jelzi az Uránusz északi részén. A Naprendszer hetedik
bolygója jelenleg közeledik a 2007
decemberében bekövetkező uránuszi napéjegyenlőség felé, amikor a Nap
közvetlenül az egyenlítő felett fogja megvilágítani az Uránuszt. Emiatt várható további viharok kialakulása.
Forrás: STSCI PR-2006-47
