Hol járt utoljára az új csillagközi látogató a Naprendszerbe érkezése előtt?

5746

Lengyel kutatók szerint a nemrég felfedezett, a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett kis égitest egy Naphoz közeli csillag közelében haladt el mintegy egymillió évvel ezelőtt.

A csaknem egy hónapja felfedezett, a csillagközi térből érkezett és a Naprendszeren átszáguldó C/2019 Q4 (Borisov)-üstökös hivatalos új elnevezése 2I/Borisov lett, és a nevében az “I” az intersztelláris eredetre utal. Mint ismeretes, az első csillagközi vendég a 2017-ben felfedezett 1I/’Oumuamua volt, így a Borisov-üstökös felfedezésével valódi értelme lett az új kategóriának a kis égitestek egyébként is elég bonyolult elnevezési rendszerében.

Közben megindultak a kutatások annak kiderítésére, hogy az eddig ismert legnagyobb excentricitású (e=3,67) hiperbola pályán mozgó objektum honnan érkezhetett a Naprendszerbe. Most lengyel kutatók, Piotr A. Dybczynski és Rita Wysoczanska, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem kutatói, valamint Malgorzata Królikowska, a varsói Űrkutatási Központ kutatója megvizsgálták, hogy a Naprendszerbe történt belépése előtt hol járt az új csillagközi vándor.

A Gaia DR2 (Data Release 2) csillagkatalógus asztrometriai adatait és a Tejútrendszer gravitációs potenciáljának a modelljét felhasználva számítógépes modellezéssel végigkövették a 2I/Borisov mozgását a csillagok között, időben néhány millió évig visszafelé. Összesen 647 egyedi csillagot, illetve kettős vagy többszörös rendszert vettek figyelembe.

Mivel sem a Borisov-üstökös, sem pedig a csillagok mozgása nem ismert végtelen nagy pontossággal, ezért a pályaelemeik kezdőértékeit kissé módosítva ötezer modell (klón) mozgását vették figyelembe, két esetet megkülönböztetve: 1) az üstökös nominális pályáját a csillagok klónjainak pályáival, 2) az üstökös klónpályáit a csillagok nominális pályáival hasonlították összes. A bonyolult számolások eredménye minden egyes közeli csillagra egy valószínűségi eloszlás, ami ha kellően szűk, jelezheti a fizikai kapcsolatot.

A 2I/Borisov-üstökös mozgásának számítógépes modellezési eredményei: a Krüger 60 rendszer megközelítési távolságainak eloszlása (balra) és a relatív sebességek (jobbra). A hisztogramokon a zöld szín a nominális üstököspályát és csillagok klónjaival végzett számítások eredményét, a bíborvörös szín pedig az üstökös klónpályáinak és a nominális csillagpályák felhasználásával készült eredményeket mutatja (Dybczynski és munkatársai 2019. szeptember 24-én közzétett munkája alapján).

Eredményül az adódott, hogy a 2I/Borisov kb. egymillió évvel ezelőtt 1,74 parszek távolságra (5,7 fényévre) megközelítette a Krüger 60 csillagrendszert, viszonylag kicsi, mintegy 3,43 km/s relatív sebességgel. Ez nagy távolság, és nem is jelenti azt, hogy a Krüger 60 rendszerből származna a kis égitest.

A mostani számítások nem követték időben hosszabb intervallumra, azaz többször tíz- vagy százmillió évre visszafelé a 2I/Borisov mozgását a csillagközi térben, hiszen ahhoz sokkal pontosabb pályaelemekre lesz szükség. Ráadásul még azt sem lehet pontosan tudni, hogy az észlelt kigázosodási folyamatok következtében fellépő “rakétaszerű”, nem-gravitációs erőhatások milyen mértékben módosították a pályáját.

A Nap 14 fényév sugarú környezetében a 2009-ig ismert csillagok térbeli elhelyezkedése. Az alapsík az égi egyenlítő síkja. A Krüger 60 jobbra fent található (Wikipedia).

A Krüger 60 egy kettőscsillag a Cepheus csillagképben, amelyet Karl Nikolaus Adalbert Krüger (röv. Adalbert Krüger, 1832-1876) német csillagász fedezett fel 1873-ban. A rendszer tőlünk mért távolsága 13,18+/-0,08 fényév, és mindkét komponense vörös törpecsillag. Az A jelzésű főkomponens közel 10 magnitúdós látszó fényességű, B jelzésű kisérője pedig szűk két magnitúdóval halványabb. Látszó szögtávolságuk 12″, ami nagyjából a Nap és a Szaturnusz távolságának felel meg. A két csillag keringési ideje 44,67 év. A B komponens egyébként egy flercsillag és változócsillagként is ismert (DO Cephei). A Krüger 60 rendszer kis távcsövekkel is megfigyelhető.

A Nap, valamint a Krüger 60 A és B méretének összehasonlítása. A Sirius B és a Barnard-féle Nyílcsillag is hasonlóan törpe méretű (alamy.com, awallpapersabstract.blogspot.com)

Végezetül pedig a Borisov-üstökös látszó égi útját mutatjuk be csillagtérképen a 2019. szeptember 1. és 2020. január 9. közötti időszakban.

A 2I/Borisov (C/2019 Q4) csillagközi eredetű üstökös látszó égi útja 2019. szeptember 1. és 2020. január 9. között a Lynx (Hiúz) és Centaur (Kentaur) csillagképek között (Sky and Telescope online, 2019. szeptember 18.)

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Forrás:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás