Rekordközelségben száguldott el a Föld mellett egy kisbolygó: megint csak utólag vettük észre a potenciális veszélyt

13958

Minden korábbinál közelebb száguldott el a Föld mellett egy kisbolygó, de csak a földközelség után hat órával fedezték fel, amikor már távolodóban volt.

A kaliforniai Palomar-hegyen (San Diego mellett) működő Zwicky Transient Facility (ZTF) égboltfelmérő program nagy látómezejű CCD kamerájával készített felvételek átvizsgálása és kiértékelése hosszadalmas és gondos munkát igényel, ezért érdeklődő egyetemi hallgatókat is bevonnak a munkába, elsősorban a Naprendszer eddig ismeretlen kis égitestjeinek (kisbolygók, üstökösök) keresésére. Különösen fontos ugyanis a földközeli objektumok megtalálása és nyomon követése, ezért a ZTF ezen programját a NASA is támogatja. A ZTF éjszakánként temérdek információt rögzít az égboltról. Általában egy éjszaka mintegy ezer felvételt készít a távcső az ég különböző vidékeiről meghatározott megfigyelési program szerint. Annak ellenére, hogy ma már intelligens számítógépes programokkal dolgozzák fel a felvételeket, szükség van az ember közreműködésére is a sok felvétel kiértékelésében, illetve a számítógépes eredmények ellenőrzésében.

2020. augusztus 16-án az indiai Bombay-ben működő Indiai Műszaki Intézet/Egyetem (Indian Institute of Technology Bombay, ami mai nevén Mumbai városában van) hallgatói, Kunai Deshmukh és Kritti Sharma, valamint a tajvani Nemzeti Központi Egyetem (National Central University) hallgatója, Chen-Yen Hsu a ZTF felvételein egy szokatlanul elnyúlt nyomot hagyó, vagyis a csillagokhoz képest mozgó objektumot fedeztek fel. A felfedezett nyom a leghosszabb volt a ZTF programban valaha készített, mozgó égi objektumot is megörökítő felvételeken láthatók között. Bebizonyosodott, hogy nem egy mesterséges hold vagy űrállomás nyoma volt, hanem a Nap körüli keringő kis égitesté, amely nagyon közel haladt el a Föld mellett.

A Zwicky Transient Facility (ZTF) távcsövével készült alábbi felvétel a kis égitest földközelsége után hat órával mutatja az égitest gyors látszó elmozdulását a csillagok előtt.

A 2020 QG földközeli kisbolygó felfedezésekor a Zwicky Transient Facility (ZTF) égboltfelmérő program teleszkópjával augusztus 16-án 10:23:08 UT-kor készült felvétel. A gyors látszó mozgású kisbolygó a csillagokhoz képest elnyúlt csíknak látszik a CCD felvételen a piros körön belül (ZTF News, 2020.08.18.)

A ZTF kutatói hivatalosan bejelentették az addig ismeretlen kis égitest megfigyelését a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) Kisbolygó Központjába (MPC), ahol a ZTF0DxQ azonosító jelet kapta, majd két napot átfogó megfigyelési adatokból meghatározták a pályáját, ami alapján az aszteroida a 2020 QG ideiglenes jelölést kapta. (A végleges elnevezésére majd később kerül sor.)

A 2020 QG bolygónkkal való találkozása előtti pályája a NASA JPL (Sugárhajtómű laboratórium) pályameghatározása szerint: az ellipszispálya félnagytengelye 1,94 CSE, napközelben 0,99 CSE-re, naptávolban 2,89 CSE-re van a Naptól. Pályájának excentricitása 0,487, a pálya síkja 5,47 fokos szöget zárt be a földpálya (ekliptika) síkjával és 2,71 év (közel 990 nap) alatt kerülte meg a napot. A pályája alapján a 2020 QG egy Apollo-típusú földközeli aszteroida.

Kiderült, hogy a 2020 QG minden eddig ismert kis égitesthez képest rekordközelségben száguldott el bolygónk mellett: 2020. augusztus 15/16-án éjjel 04:09 UT-kor mintegy 2940-2950 km közötti magasságban a tenger szintjéhez képest, az Indiai-óceán felett került legközelebbre hozzánk. Ekkor a Földhöz viszonyított sebessége 12,3 km/s volt. Az is elgondolkoztató, sőt nyugtalanító, hogy a felfedezése, vagyis a létezéséről való tudomásszerzésünk hat órával a bolygónktól mért legkisebb távolság bekövetkezése UTÁN történt csak. Tehát ez is azt mutatja, hogy mennyire életbevágóan fontos a földközeli kis égitestek megtalálása és nyomon követése, illetve mennyire nehéz a halvány és sokszor a Nap irányából érkezőket megtalálni.

Bolygónk tömegvonzása következtében az égitest pályája jelentősen megváltozott. A pálya félnagytengelye 1,92 CSE, napközelben 0,99 CSE-re közelíti meg a Napot, tehát a továbbiakban is közel kerül hozzánk az égitest. Naptávolban 2,86 CSE-re távolodik központi csillagunktól. Az új pálya excentricitása 0,486, pályasíkja 4,7 fokos szöget zár be a földpálya síkjával. A keringési ideje 2,67 év (975 nap) lett. A pályája alapján a földközeli kisbolygók között továbbra is az Apollo-típusúak közé tartozik.

Az alábbi ábra a 2020 QG pályájának térbeli helyzetét mutatja a Földdel történt találkozás előtt.

A 2020 QG kisbolygó Nap körüli pályája 2020. július 21-én még a Földet történő megközelítés előtt. A vetítővonalak a pálya helyzetét mutatják a földpálya (ekliptika) síkjához képest (NASA/PL)

Az alábbi animáció az égitest pályáját és mozgását mutatja a 2017. január 1. és 2025. január 1. közötti időszakban.

A 2020 QG pályája és keringése a 2017. január 1. és a 2025. január 1. közötti időszakban. A 2020. augusztus 15/16-án bekövetkezett nagy földközelség után az égitest pályája jelentősen megváltozott (NASA/JPL alapján Phoenix7777)

A 2020. augusztus 15/16-i földközelség után a 2020 QG pályája mintegy 45 fokos szöggel eltért az bolygónkkal történt találkozás előtti irányhoz képest.

A 2020 QG mozgását mutatja az alábbi animáció a Föld közelében.

A 2020 QG mozgása a Föld közelében 2020. augusztus 15/16-án (NASA/JPL)

Az alábbi ábra a 2020 QG hozzánk közeli pályaszakaszát mutatja, amelyen a
találkozás előtti és utáni pályaszakaszok eltérése jól látható, ami a bolygónk
tömegvonzásának következménye a nagyon közeli találkozás miatt.

A 2020 QG pályájának jelentős megváltozása a Föld közelében 2020. augusztus 15/16-án (NASA/JPL)

A megfigyelések szerint a 2020 QG igen kicsiny aszteroida, mérete 3-6 méter, illetve más becslés szerint legfeljebb 14 méter lehet. Egyébként az 1-100 méter közötti kis égitesteket meteoroidoknak is nevezik, de lehet ezeket időnként kis méretű kisbolygónak, aszteroidának is nevezni.

Mivel a 2020 QG a Föld és Nap között került bolygónkhoz legközelebb, így a nappali égen nehéz lett volna megfigyelni az Indiai-óceán felett vagy indiai obszervatóriumokból. A Nap irányából közeledő kis méretű, halvány égitestet a földi távcsövek egyáltalán nem vagy igen nehezen tudták volna felfedezni a közelítés előtt. Ez a körülmény igen veszélyessé teszi az ilyen égitesteket, ha azok közül valamelyik már ütközési pályán közeledne bolygónkhoz. Le kell azonban szögezni, hogy ma nem ismerünk olyan konkrét természetes kis égitestet, amely ütközne bolygónkkal, de mindenképpen meg kell találni és követni kell őket.

Egy bolygónkat nagyon megközelítő aszteroidát mutat be az alábbi művészi ábrázolás.

A Földet nagyon megközelítő aszteroida vagy meteoroid a művész elképzelése szerint (Gettyimages)

Szerencsére a néhány méteres égitestek ellen a Föld légköre védelmet nyújt, ugyanis ezek vagy teljesen széttöredeznek, vagy adott érkezési szögnél belépve a légkörbe – mint egy víz felszínén kacsázó kavics – kipattannak a légkörből, és folytatják útjukat a bolygóközi térbe. Például a 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk város térségében látott szuperbolidát egy mintegy 13 méter átmérőjű, 12-13 ezer tonnás meteoroidnak a Földhöz képest 19 km/s sebességgel, lapos szögben a légkörbe történő érkezése és annak következtében a meteor szétesése okozta, de a lökéshullám a Föld felszínén épületkárokat és több mint ezer ember szilánkok és törmelékek okozta sérülését eredményezte. Az 1908. június 30-i szibériai Tunguz-jelenséget a legújabb vizsgálatok szerint pedig egy nagy vasmeteoroidnak a légkörből történt visszapattanása okozta, és az a meteoroid azóta tovább kering a Nap körül.

Az amerikai kormány által működtetett, Földet tanulmányozó GOES mesterséges hold (US Government Sensor) Geostationary Lightning Mapper (GLM) légköri felvillanásokat, villámokat megfigyelő műszere által rögzített légköri meteoroid-felvillanások igen gyakoriak, ilyet elméletileg a 3-6 méteres 2020 QG esetleges légkörbe érkezése is okozhatott volna. Ezeket a közzétett amerikai tűzgömb- és bolida-megfigyeléseket mutatja be térképen az alábbi ábra.

Az US Govenment Sensor, az amerikai GOES mesterséges hold 1988. április 15. és 2020. augusztus 2. között történt tűzgömb- és bolida-megfigyelései a Föld térképén. Az események energiáját a színek és a korongok méretei együttesen jelölik (NASA/CNEOS, Alan. B. Chamberlin JPL/Caltech)

A 2020 QG most csak nagyon közel jött, de máskor jöhet egy nagyobb méretű égitest még közelebbre is, ez csak idő kérdése. Ezért is kell nagyon odafigyelni a földközeli objektumokra!

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás