A márciusi tavasz derült éjszakákat is hozott. Az esti szürkületben ismét megfigyelhető a Vénusz és a Merkúr – utóbbi ritka vendég nálunk, a mostani a legjobb esti láthatósága 2018-ban.
Szulovszky András, Óbuda
A Merkúr kedvező esti láthatósága és a derült égboltú esték számának gyarapodása arra ösztönzött, hogy az esti égen oly ritkán megfigyelhető bolygót szemügyre vegyem. Kapóra jött, hogy az utóbbi hetekben újra felfedeztem magamnak a Hármashatárhegyet (amit mi óbudaiak HHH-ként is emlegetünk).
A HHH fényszennyezés szempontjából halmozottan hátrányos helyzetét igen jól kompenzálja annak tengerszint feletti magassága (495 m). Ebből adódóan a városi szenny és pára (télen köd) fölé emelkedhetünk, nagyobb esélyünk van a tiszta horizont megpillantására, amely jelen esetben nem elhanyagolható szempont volt. Autóval szinte a Guckler Károly-kilátópont aljáig fel lehet hajtani (Hangár Bisztró felé), a helyszín megközelítése kifejezetten kényelmesnek mondható.
Március 12-én hétfőn mentem fel először Merkúr-vadászatra, vittem is magammal a jól bevált 150-es Makszutov-Cassegrain-távcsövemet. Azonban a jó átlátszóság sajnos igen nyugtalan légkörrel párosult, még lehűlt távcsővel nézve is nehezen lehetett kivenni a bolygó fázisát. Elnézve a baljós időjárás-előrejelzéseket, március 14-én szerdán (egy
nappal a legnagyobb keleti kitérés előtt) ismét kísérletet tettem a Merkúr észlelésére (48,5%-os megvilágítottság mellett 7,2” látszó átmérővel és -0,4 magnitúdós fényességgel). Sajnos a viharos szél miatt a nyugtalanság még rosszabb volt.
A felhők átrendeződése után a Vénusz is feltűnt az égen, a bolygópáros ezzel a rendkívüli élménnyel kárpótolt, és a szél sem tűnt már olyan hidegnek. Ekkor már a fényképezőgép is előkerült a hátizsákból, hogy a Pesthidegkúti-medence felett látott tüneményt eltehessem emlékbe.
