Mint emlékezetes, 2017. október 19-én az amerikai Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System) égboltfelmérő program során felfedezték az első olyan kis égitestet, amely a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe, azonban a pályája olyan, hogy vissza is tér a csillagközi térbe, és ott folytatja útját. Ez volt az 1I/’Oumuamua.
A közelmúltban Fathi Namouni (Cote Azur Obszervatórium) és Helena Morais (Universidade Estaduai Paulista) égi mechanikai módszerekkel kimutatták, hogy az (514107) 2015 BZ509 jelzésű kisbolygó lehet, hogy a csillagközi térből érkezett, bolygórendszerünk befogta, és azóta is itt kering a Nap körül.
A 2015-ös felfedezése után hamar kiderült, hogy egy különleges pályán keringő égitestről van szó. Az ellipszis pályája fél-nagytengelye 5,14 CsE, napközelben 3,18 CsE-re, naptávolban pedig 7,09 CsE-re van központi csillagunktól. A pálya excentricitása közelítőleg 0,380, a napkörüli keringési ideje 11,64 év. Ami a pálya szokatlanságát, különlegességét adja, hogy a pályasíkja 163 fokos szöget zár be a földpálya síkjával, ami 90 foknál nagyobb érték esetén retrográd pályát jelent, vagyis az aszteroida 17 fokos hajlású pályán „szembe megy” a nagybolygókkal. A pályája és keringési ideje alapján a Jupiterrel közel azonos távolságban és közel azonos átlagos szögsebességgel kering, de a Jupiterrel is és a hozzá tartozó trójai kisbolygókkal is lényegében szembe, retrográd pályán.
A 2015 BZ509 mozgásának részleteit, és a pályája hosszú időszakra vonatkozó stabilitását először Paul Wiegert, Martin Connors (University of Western Ontario, Kanada) és Christian Veillet (Large Binocular Telescope Observatory) vizsgálták égi mechanikai módszerekkel. Eredményeik szerint akár milliárd évekre visszamenőleg is stabil lehet a mostani, szokatlan pálya. Az égitest eredetileg a Halley-üstökös családra jellemző, távolabbi pályáról kerülhetett ide, a Jupiter és Szaturnusz pályamódosító hatásai nyomán.
A lehetőség, hogy a Naprendszerben több olyan kis égitest is lehet, amely a csillagközi térből érkezett, arra inspirálta a kutatókat, hogy megvizsgálják, lehet-e a 2015 BZ509 pályájára kerülni egy csillagközi térből érkezett égitestnek. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez is lehetséges, a 2015 BZ509 mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt is érkezhetett a Naprendszerbe az intersztelláris térből, és azóta stabilan keringhet a Nap körül 1:1 rezonáns, retrográd pályán a Jupiterhez képest.
A Nap és a Naprendszer kialakulása idején csillagunk egy sűrű csillagkeletkezési területen volt, ahol lehetőség volt szomszédos, vagy a Nap közelébe került csillagok körül kialakult kisbolygók befogására, így akár a 2015 BZ509 is származhat más csillag környezetéből.
E sorok írója megjegyzi, hogy az 1I/’Oumuamua esete felvetette a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett kis égitestek űrszondákkal történő meglátogatásának szükségességét, és lám, most a 2015 BZ509 magától kínálja ezt a lehetőséget. Itt ráadásul van elég idő az űrprogramok megtervezésére, kivitelezésére és megismétlésére is. Egy űrszondás helyszíni vizsgálat az anyagösszetétel meghatározásán keresztül megerősítheti, hogy valóban nem a Naprendszerben alakult ki a kisbolygó. Így az elméleti felvetésen kívül erős empirikus érvek támasztanák alá a kisbolygó Naprendszeren kívüli eredetét.
A 2015 BZ509 csillagközi eredetéről szóló tudományos közlemény a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szakfolyóiratban jelent meg.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Namouni, F., Morais, M.H.M., 2018: MNNRAS 477, L117_L121
- Wiegert, P., Connors, M., Veillet, Ch., 2017: Nature 543, 687-689
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Űrszondával erednének a Naprendszerbe látogató kis égitestek nyomába
- Kettőscsillag-rendszerből szökhetett meg a csillagközi kisbolygó
- Magyar kutatók szerint természetes folyamatok is kialakíthatták a csillagközi kisbolygó alakját
- Honnan jöhetett a csillagközi eredetű kisbolygó? Új terv: űrszonda eredhet utána
- GYORSHÍR: Felfedezték az első csillagközi kisbolygót
