bicske - keresési eredmények

Cikkünkben a szeptember 7-i részleges holdfogyatkozásról készült hazai felvételekből válogatunk.

TERKÁN LAJOS (1877-1940) ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

írta: dr. Hudoba György

Angol nyelvű összefoglaló: Nagy Rezső
Német nyelvű összefoglaló: Kócz János

A  kiadvány összeállítását és kiadását támogatta:

Lánczos Kornél - Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata
A Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

Megjelent a Terkán Lajos Bemutató Csilagvizsgáló és A Szabadművelődés Háza kiadványaként.

1995. február 10.

A  csillagvizsgáló  immár  21 éve költözött mostani, végleges helyére, az Ifjúsági  és  Úttörőház  -  ma  A  Szabadművelődés  Háza tetejére. Két évvel ezelőtt, 1993-ban csillagvizsgálónk felvette, tudomásunk szerint az egyetlen városunkban   született   szakcsillagász,   Terkán  Lajos  nevét.  Hivatalos megnevezése  ettől  kezdve  "Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló", angolul "Terkán Lajos Public Observatory", rövidítése TELAPO.

Jelen kiadvány névadónknak, Terkán Lajosnak kíván emléket állítani.

dr. Hudoba György
TIT Fejér Megyei Egyesülete Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály elnöke, a TELAPO vezetője

A szabadságharcot megelőző két-három évet Nagy Károly életében maradéktalanul betöltötte a Bicskei Csillagvizsgáló építkezése. Világszínvonalú obszervatóriumot álmodott Magyarországra, s még az anyagi eszközöket is sikerült előteremtenie. Batthyány Kázmér bőkezű mecénása volt, s a kor is kedvezett a vállalkozásnak. Szinte már teljesen készen állt az intézmény, amikor az 1849-es nemzeti tragédiával együtt ennek a sorsa is megpecsételődött, a magyarországi csillagászatot, meglehet, egy emberöltővel visszavetve.

    A magyarországi csillagászattörténet gazdagnak éppen nem mondható irodalmából szinte teljesen hiányzik a régi obszervatóriumainkban és iskoláinkban használatos műszerek szabatos és kritikai ismertetése. A műszerek története, teljesítőképességük ismertetése és összehasonlítása, valamint a magyarországi műszergyártás tanulmányozása jóformán a mai napig mostohagyermeke a múzeumügyünknek és tudománytörténetünknek. (Ez a hiány annál is feltűnőbb, mivel a XIX. sz. egyik legtöbbet forgatott csillagászati műszertan-könyvét – német nyelven – magyar szerző: Konkoly Thege Miklós írta, akinek számos rövidebb technikai ismertetése magyarul is megjelent!) Bár több régi obszervatóriumunk egykori leltára rendelkezésre áll, arról kevés adatunk van, hol lelhetők fel, vagy hová lettek ezek az eszközök, nem is szólva az iskolai szertárak szétszóródott, kiselejtezett, vagy elpusztult állományáról.

Piliscsaba, 2002. Magyar Tudománytörténeti Intézet. Tonyo-Gráf Nyomdai és Grafikai Stúdió. 287 old. /Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára. 12. kötete/ Segédkönyv a felsőoktatási intézmények számára.

A fenti könyv a magyar csillagászat történetének szöveggyűjteménye: eredeti, fontos, részletes és érdekes tanulmányok a középkor századaitól a 20. századig. Olyan ritka csillagászati írások betűhív közlése, melyek ma már nehezen hozzáférhetőek.

Ez a könyv elsősorban a Budapesti Teleki Tékában (Budapest, VIII. ker. Baross u. 1. a Kálvin térnél) és a Magiszter Könyvesboltban (Budapest, V. ker. Városház u. 1. Kossuth Lajos utcánál) vásárolható.

A könyv 234-269. oldalán egy 365 tételes bibliográfiát tartalmaz. Ez az általános műveket, az egyes csillagászok életét (abc rendben), és a magyar csillagvizsgálók történetét (a csillagvizsgálók abc-sorrendje szerint) tartalmazza. Ennek a résznek a címe: Válogatás a magyar csillagászattörténet magyar nyelvű irodalmához. Összeállította: Sragner Márta, Keszthelyi Sándor, Gazda István. A kutatás és adatgyűjtés elősegítésére a könyv ezen részét az Internet nyilvánosságára tesszük, itt erre a honlapra. (KSZ.)

I. A „Fényi jelenség” [1]

Ha az 1850-es évek, vagy a kiegyezés korának Magyarországára tekintünk, azt látjuk, hogy a korábbi ígéretes, száz esztendős magyar csillagászattörténet után a csillagászat gyakorlatilag eltűnt Magyarország térképéről. Így 1849-ben a hadicselekmények során a Gellért-hegyi csillagda megrongálódott [2], majd később az osztrákok az építményt megsemmisítették, a csillagda műszer- és könyvállománya pedig a pesti egyetem pincéjébe került. A polihisztor Nagy Károly által alapított, kiváló könyvállománnyal rendelkező bicskei csillagdát az alapító az őt ért atrocitások hatására a szabadságharc leverése után fölajánlotta I. Ferenc Józsefnek, s annak a császári adminisztráció ellehetetlenítette működését. Az egri, a gyulafehérvári és a kolozsvári csillagda pedig ekkora már teljesen elavulttá vált. A represszió miatt a megsemmisült Gellért-hegyi obszervatórium újjáépítése szóba sem jöhetett, s a csillagászat a Magyar Királyi Egyetemen is teljesen elveszítette jelentőségét: csupán a földrajz részeként oktattak itt – alapfokú – csillagászati ismereteket. [3] S a magyar csillagászat történetében beállt ezen kedvezőtlen fordulat öngerjesztő folyamattá vált: amikor a kiegyezés után föllendül a gazdasági fejlődés az országban, s állami támogatással tudományos és oktatási intézmények alapulnak, a csillagászatra – mely pedig az európai természettudomány egyik vezető ága volt akkor – nem jutottak állami források. Mégis, a XIX. és XX. század fordulóján Magyarországon újra virágzik a csillagászat és a csillagászati kultúra. Az országban két nemzetközileg számon tartott obszervatórium működik: az ógyallai és a kalocsai, melyek vezetői, Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula nemzetközileg elismert tudós személyiségek.

Jelen előadásomban a XIX. századi magyar csillagászattörténet e két jelentős személyisége közül Fényi Gyula tudományos munkásságának kultúrtörténeti vonatkozásaival szeretnék foglalkozni.

A 19. század egyik legnagyobb magyar csillagásza és ismeretterjesztője, a Magyar Tudós Társaság és az Amerikai Filozófiai Társaság tagja bicskei birtokán fogadja közeli barátját, az osztrák hatóságok elől menekülő költőt, a romantika legnagyobb hazai képviselőjét. A birtokon épített világszínvonalú csillagvizsgáló épülete előtt felállított árbocon sokakat az amerikai zászlóra emlékeztető, de saját fantáziája alapján készített csillagos lobogót fúj a délutáni szél. Vörösmarty Mihály a megszálló osztrák hatóságok elől menekül, s ezeket írja Nagy Károly Emlékkönyvébe (1849):

Sötét eszmék borítják eszemet
Szívemben istenkáromlás lakik
Kívánságom: vesszen ki a világ
S e földi nép a legvégső fokig

Az elmúlt év októberében, a Csillagászati Hét előadójaként járt Szombathelyen Bartha Lajos, aki köztudottan évtizedek óta szervezője és vezetője a magyarországi amatőrcsillagászati mozgalom csillagászattörténeti szakcsoportjainak. A vele való beszélgetés, szakmai konzultáció eredménye egy elhatározás lett, amely szerint meg kellene kísérelni egy Kárpát-medencei csillagászattörténeti konferencia összehívását, amelyen részt vehetnének mindazon intézmények, szervezetek, magánszemélyek, munkacsoportok, akik az elmúlt évtizedekben kutatták a magyarországi csillagászat múltját, és eredményeket mondhatnak magukénak a publikáció terén is.