Összefogás a világ legnagyobb rádióteleszkópjáért

1264

Március 12-én Rómában a projektben részt vevő alapító országok képviselői ünnepélyesen ellátták aláírásukkal az SKA Observatory (SKAO) létrehozásáról szóló nemzetközi szerződést. Az SKA rövidítés a négyzetkilométeres gyűjtőfelületű rádióantenna-hálózatot (Square Kilometre Array) takarja. Az SKAO pedig egy kormányközi szervezet, hasonlóan az Európai Déli Obszervatóriumhoz (ESO). Valójában a csillagászati kutatások területén eddig az ESO volt az egyetlen ilyen kormányközi szervezet, most jött tehát létre a második. Az új szervezet elsődleges szerepe a világ legnagyobb, csak széles nemzetközi együttműködésben megvalósítható rádiócsillagászati megfigyelőműszere felépítésének irányítása lesz. Ezzel az SKA megvalósítása új szakaszába lép.

Az SKA Observatory alapításáról szóló szerződés első aláíróinak csoportképe, balról jobbra Nagy-Britannia, a Kínai Népköztársaság, Portugália, Olaszország, a Dél-afrikai Köztársaság, Hollandia és Ausztrália képviselői (Kép: SKAO)

Az aláírást hosszú, három és fél éve folyó egyeztetések előzték meg. A tárgyalásokat betetőző ünnepségen a hét elsőként aláíró állam képviselőivel együtt összesen 15 országból gyűltek össze vendégek. Közöttük volt India és Svédország is, akik szintén részt vettek a nemzetközi tárgyalásokban, de még némi hazai adminisztratív munka vár rájuk, mielőtt formálisan is beléphetnek az egyezménybe. Mindenesetre e két országgal együtt összesen 9 államot tekintenek majd az SKAO alapítójának. Rajtuk kívül mások is komolyan fontolgatják az egyezményhez való csatlakozást, például Franciaország, Kanada, a Koreai Köztársaság, Málta, Új-Zéland, Spanyolország és Svájc. A beruházás nagyságát tekintve nem meglepő, hogy elsősorban ezeknek az országoknak a kutatói tudják majd learatni az SKA tudományos eredményeit is, bár szélesebb nemzetközi együttműködésre is adódhat némi lehetőség.

Catherine Cesarsky, az SKA igazgatótanácsának elnöke (aki egyebek mellett korábban az ESO főigazgatója is volt) beszédében – a ceremónia helyszínére utalva – úgy fogalmazott, hogy Róma sem egy nap alatt épült fel, s az SKA tervezése, megépítése és üzemeltetése sem megy egyik napról a másikra. A világ legnagyobb tudományos infrastruktúrájának kiépítése több évtizedes erőfeszítést, globális együttműködést, szakértelmet, innovációt, kitartást kíván. Nem utolsósorban pedig – ezt már mi tesszük hozzá – jelentős összegű pénzt! Az új szervezet szolgál majd alapul ahhoz, hogy az együttműködésben részt vevő államok hozzájárulásával tényleg létrejöhessen az SKA.

A Dél-afrikai Köztársaságban és más afrikai országokban telepítendő hálózat kb. 15 m-es átmérőjű rádióteleszkópokból áll majd (Fantáziakép: SKAO)

Az SKA létesítményei mindkét féltekén, három földrészen elosztva kapnak helyet. Lényegében két kiterjedt, eltérő frekvenciatartományban érzékeny rádióantenna-hálózat épül. Az egyik hagyományos parabolikus rádióteleszkóp-tányérok százaival Dél-Afrikában, a másik sok ezernyi dipólantennával Ausztráliában. Az egymástól kisebb-nagyobb, esetenként akár több száz km-es távolságokban elhelyezett antennák interferométeres elven működnek majd. A hálózatok nagy kiterjedése finom szögfelbontást, az interferométer-elemek nagy száma és a fejlett technológia minden eddiginél jobb érzékenységet garantál majd. A szervezet adminisztratív központja pedig Nagy-Britanniában, a Manchesterhez közeli Jodrell Bank Obszervatóriumban működik.

Nyugat-Ausztráliában építik meg az alacsony frekvenciás rádióhullámok detektálására szolgáló antennahálózatot (Fantáziakép: SKAO)

Az SKA beleillik abba a sorba, amibe például a CERN Nagy Hadronütköztetője (LHC), a LIGO és Virgo gravitációshullám-detektorok, az ITER kísérleti termonukleáris reaktor, a készülő James Webb-űrtávcső, vagy az óriás földi optikai csillagászati távcsövek is tartoznak: a 21. század meghatározó globális fizikai kutatási infrastruktúrái közé.

Az elmúlt öt évben 20 ország több mint 1000 mérnöke és kutatója vett részt az SKA tervezésében. Számos kutatási, oktatási és képzési program indult, hogy felkészítsék a csillagászok következő generációját a berendezés használatára. A hálózatok előfutárai már működnek Dél-Afrikában, illetve Ausztráliában. Várhatóan 2020 végétől kezdve közel 700 millió euró értékben szerződnek majd a továbbépítéssel kapcsolatos feladatokra – a nemzetközi konzorciumban részt vevő országok cégeivel és intézményeivel. Így az államok által befizetett hozzájárulás a saját csúcstechológiai vállalkozásaik versenyképességét javítja majd. Eközben egész biztosan számos más, a csillagászaton jóval túlmutató területen is alkalmazható innovatív műszaki megoldás születik. Az SKA antennahálózatai a becslések szerint évente 600 petabájt tudományos adatot állítanak majd elő, feldolgozásukhoz a világ leggyorsabb szuperszámítógépei közül kettőre lesz szükség.

Linkek:

Kapcsolódó korábbi cikkek:

Hozzászólás

hozzászólás